2010. augusztus 29., vasárnap

Furcsa dolgok

Furcsa dolgok történnek mostanában. Karcsi egész nap, én esténként házat újítunk fel, nyakig porosan, glettesen, festékesen rohangászunk.

És hozzánk költözött egy cica. Az egerek miatt kellett, eredetileg mindegy volt, ki is az, de aztán beleszerettünk egy vörös kiscicába és most foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá. A szomszédból hoztuk s amint kiengedjük, hazamegy az anyukájához. Ezért hát bent lakik velünk a lakásban, és mivel az egerek kint vannak, ezzel nem sok hasznot hajt egyelőre. Nem beszélve az én négykeresztes macskaszőrallergiámról, tüsszögök is rendesen. De a cica ellenállhatatlan, a lányok egész nap játszanak vele, én pedig babusgatom.

2010. augusztus 16., hétfő

A frissen házasodott királylány











A három kiscica

De miért fordítja meg a képeket a blogszerkesztő?????

































































Tiszadob

Ismét Tiszadobon nyaraltunk. Minden évben lemegyünk a zongorafesztiválra, barátaink, Pista és Ildikó meghívására. Pihentető és érdekes nyaralás volt, sőt, az is kiderült, hogy mégis tudunk családilag együtt nyaralni. Remélem, ez így is marad.
Pistáék házát nagyon szeretik a lányok, lehet játszani a kutyákkal, málnát szedni, bolyongani a kertben, lépcsőt mászni a házban, ráadásul még Minimaxot is lehet nézni.
Nagy örömömre Anna is megbarátkozott a kutyákkal. Julcsi már egy ideje bátran közelít hozzájuk, és most is csak egy kis időre bizonytalanította el, hogy Egérke játék közben véletlenül karmolt rajta egy nagyot.

Anna kedvenc közlekedési eszköze:

Csííííz:

Háttérben a csodás Andrássy-kastély, jótékony távolságból, ahonnan nem látszik a pusztulás:

Viháncolás a labirintus mellett:



Koncert előtt, szép ruhában. A lányok egyetlen okból akartak koncertekre jönni: hogy felvehessék a ruhákat. Azt hiszem, ebben hasonlítanak sok, náluk jóval korosabb koncertlátogatóra, de remélem, ha elérik azt a kort, ők szerelemből járnak majd hangversenyekre.
Ildivel csinosan:

Karcsinak is elég ám a büszkeséghez, hogy szépek és csinosak:

2010. augusztus 3., kedd

Julcsi alkot


Szeretett volna egy póniházat késziteni (miután megnéztük a Csingilinget, ahol Lizzy tündérházat készitett). Meg is lett, segitettem neki, de akárhogy is nézem, az én pónim (a hátsó) nyomába sem ér az övének, amelyik elöl áll. És a napocska is sokkal szebb lett piros arccal és hosszú szempillákkal.

2010. augusztus 2., hétfő

Játszótéri megfigyelések

Tegnap a Szent István park játszóterén figyeltem a csúszdázó lányaimat (mozi utáni levegőzés volt).
Mindketten a szabályosnál/előírtnál ellentétes irányból másztak fel, ezen egy pillanatig sem csodálkoztam (szerencsére az újlipótvárosi anyukák sem, azt hiszem, ez ott "trendi"). Szóval másztak felfelé a széles csúszófelületen, és ez még mezítláb sem volt egyszerű.
Julcsi azonnal talált egy segítőkész kislegényt, aki a kezét nyújtotta neki, habozás nélkül együttműködtek. A kisfiú rögtön partner lett a mesében is: Julcsi a vízbe esett póni, akit meg kell menteni. Mentette is szorgosan.
Anna hatalmas kitartással küzdötte fel magát, a kisfiú segítő kezére ügyet sem vetett, válaszra sem méltatta, inkább kapaszkodott, erőlködött, és néhány visszacsúszás után feljutott. Egyre ügyesebben ment neki.
Előtte Julcsi egy homokvárszerűséget/homokdombot taposott meg többször, nem szóltam rá, mert réginek és romosnak látszott már. Ám hamarosan előkerültek a gazdái, két kisfiú, és az egyik a lapátjával megfenyegette a lányomat. Julcsi erre csípőre tette a kezét, kissé oldalra fordult, felvette a csábító nő testtartását. A nagyobbik fiú csak nézte, nem értette, mi történik. Erre Julcsi az ellenfél orra előtt ismét rátaposott a dombra, mire a fiú elkezdte kergetni a lapáttal a kezében. Julcsi kacéran szaladt előtte, olykor nevetve hátrapillantott. A nála nagyobb és ügyesebb fiú nem érte utol, pedig nem esett volna nehezére.
Anna eközben mellettem játszott és szigorúan őrizte szandáljaikat és a Burger Kinges koronákat.

Hű, most mi lesz?

Julcsi és Anna szeretik egymást. Szeretnek egymással játsznai, jó társai egymásnak, egyre inkább. Sokszor összekapnak, de inkább szóban, vagy egy-egy kisebb csapás, hajtépés erejéig. Most azonban újabb elemmel bővült a repertoár: verekszenek. Vagyis hajbakapnak, jó pár ütés követi egymást. A Balatonon láttam először ezt a közelharcot, tehetelenül szemléltem, majd elkezdtem kiabálni velük. Sajnos a helyzet kezelésében azóta sem léptem előrébb, de már gondolkodom rajta, hogy a visításon kívül mit tudnék lépni. Azt mindenesetre már elhatároztam, hogy ha komolyabb harcra kerül sor, két külön szobába küldöm őket gondolkodni. Hogy aztán miképp oldjuk fel a feszültséget, azt még nem tudom.

2010. augusztus 1., vasárnap

Nyaraltunk

Nagyon jó társaságot hoztunk össze egy közös nyaralásra, azt hiszem, mindenki jól érezte magát. Jöttek Flóráék és két unokatestvérem, Virág és Saci a gyerekeikkel, a tizenhároméves Sárával, a tizenegyéves Gyurival és az ötéves Eszterrel. A nagyok egyszerűen bámulatosak voltak: igazi gyerekek, akik tudnak örülni az apró dolgoknak, élményeknek, és remekül bánnak a kicsikkel, szórakoztatóak, figyelmesek. Eszter is nagyon aranyos volt, hamar megtalálta a hangot a többiekkel.
Ismét voltunk a Kőtengeren:

Sára, a keresztlányom (ez most egy hanyag keresztszülő kijelentése, aki mindig megfogadja, hogy eztán majd jobban odafigyel) és Anna rögtön összebarátkoztak, ami Annát ismerve nem kis dolog. Egyszer amikor Sára felé nyújtotta a kezét, megjegyeztem, mennyire szereti Sárát, azonnal rávágta: nem, ő a kalapját szereti. Máskor aztán kalap nélkül is látványosan rajongott érte, amit szintén szóvá tettem, akkor is csípőből válaszolt: most a haját szeretem. Egy szó mint száz, megszerette, nagyon.



A sziklákon kisoroszlánokká kell válni, ez kötelező:



Karcsi zongorázott, a gyerekek beöltöztek és ropták:

Voltunk Kapolcson is, nem aratott osztatlan sikert, de nekem tetszett, és a lányoknak is: játszottak, gyöngyöt fűztek, és még egy bábelőadásba is belefutottunk, azaz ücsörögtünk egy helyen, és az előadás elénk csöppent:














Egy antikvitásboltban Julcsi kalapokat próbált. Jól állt neki.

Atipikus jelenet a strandon: Karcsi a gyerekekkel. Amúgy az árnyékban ült és fújta az orrát.

Lovastanya a panzió közelében:

És az arra vezető séta: igazi kényeztetés.



Testvérek etetik a testvéreket:

Anna a kezdeti megszeppenés után egyre bátrabban etette a lovakat.

És a lovaglás sem maradhatott el.

Kis komondorkölykök tették teljessé az itt töltött délelőttöt.


Remélem, a többiek is úgy gondolják, ez a nyaralás ismétlésre vár.

Volt egy kis negatívum: itt volt Eszter, az unokatesók közül az, aki a legkisebb, és eddig azza biztatott a család, hogy ne aggódjak Julcsi magassága miatt, hiszen Eszter is milyen kicsi, családi vonás. Hát nem, Julcsihoz képest ő is nagy. Ráadásul Julcsi keveset/alig eszik, és rossz volt látni, Flóra barátnője milyen örömmel fogad minden falatot, míg neki kínlódás az evés. Nem nagyon tudok mit tenni, de eléggé megvisel ez a tehetetlenség. Persze ha belegondolok, ez legyen a legnagyobb bajunk.