2010. augusztus 1., vasárnap

Nyaraltunk

Nagyon jó társaságot hoztunk össze egy közös nyaralásra, azt hiszem, mindenki jól érezte magát. Jöttek Flóráék és két unokatestvérem, Virág és Saci a gyerekeikkel, a tizenhároméves Sárával, a tizenegyéves Gyurival és az ötéves Eszterrel. A nagyok egyszerűen bámulatosak voltak: igazi gyerekek, akik tudnak örülni az apró dolgoknak, élményeknek, és remekül bánnak a kicsikkel, szórakoztatóak, figyelmesek. Eszter is nagyon aranyos volt, hamar megtalálta a hangot a többiekkel.
Ismét voltunk a Kőtengeren:

Sára, a keresztlányom (ez most egy hanyag keresztszülő kijelentése, aki mindig megfogadja, hogy eztán majd jobban odafigyel) és Anna rögtön összebarátkoztak, ami Annát ismerve nem kis dolog. Egyszer amikor Sára felé nyújtotta a kezét, megjegyeztem, mennyire szereti Sárát, azonnal rávágta: nem, ő a kalapját szereti. Máskor aztán kalap nélkül is látványosan rajongott érte, amit szintén szóvá tettem, akkor is csípőből válaszolt: most a haját szeretem. Egy szó mint száz, megszerette, nagyon.



A sziklákon kisoroszlánokká kell válni, ez kötelező:



Karcsi zongorázott, a gyerekek beöltöztek és ropták:

Voltunk Kapolcson is, nem aratott osztatlan sikert, de nekem tetszett, és a lányoknak is: játszottak, gyöngyöt fűztek, és még egy bábelőadásba is belefutottunk, azaz ücsörögtünk egy helyen, és az előadás elénk csöppent:














Egy antikvitásboltban Julcsi kalapokat próbált. Jól állt neki.

Atipikus jelenet a strandon: Karcsi a gyerekekkel. Amúgy az árnyékban ült és fújta az orrát.

Lovastanya a panzió közelében:

És az arra vezető séta: igazi kényeztetés.



Testvérek etetik a testvéreket:

Anna a kezdeti megszeppenés után egyre bátrabban etette a lovakat.

És a lovaglás sem maradhatott el.

Kis komondorkölykök tették teljessé az itt töltött délelőttöt.


Remélem, a többiek is úgy gondolják, ez a nyaralás ismétlésre vár.

Volt egy kis negatívum: itt volt Eszter, az unokatesók közül az, aki a legkisebb, és eddig azza biztatott a család, hogy ne aggódjak Julcsi magassága miatt, hiszen Eszter is milyen kicsi, családi vonás. Hát nem, Julcsihoz képest ő is nagy. Ráadásul Julcsi keveset/alig eszik, és rossz volt látni, Flóra barátnője milyen örömmel fogad minden falatot, míg neki kínlódás az evés. Nem nagyon tudok mit tenni, de eléggé megvisel ez a tehetetlenség. Persze ha belegondolok, ez legyen a legnagyobb bajunk.

Nincsenek megjegyzések: