2010. szeptember 1., szerda

Hűha

Anna féltékeny típus, ez már nagyon régóta látszik, nálunk mindig a kisebb gyerek volt inkább féltékeny a nagyobbra. Ez így rendjén is van, ő ilyen. Hízelkedő és követelőző kiscica. Viszont egyre furcsább helyzetekben tör elő a féltékenység. Az még érthető volt, hogy ha Julcsit megdicsérem valamiért, rögtön szól, hogy ő is ügyes, ő is szép, ő is kedves, és egyébként is. Egyébként meg tényleg, ő is szép, kedves, ügyes... Pár napja a cicára mondtam, hogy milyen aranyos, rögtön sértődötten kiáltotta, hogy "Én is aranyos vagyok". Már ez is vicces jelenet volt, de a kkor már nem bírtam visszafojtani a kuncogásomaat, amikor ugyanez egy mesénél is megismétlődött. Szép csendesen nézték, amikor is az egyik szereplő kapott egy kis állatkát ajándékba, és a többiek megjegyezték, hogy milyen aranyos. A csendből Anna felhorkant: "Én is aranyos vagyok!!!!".

Nincsenek megjegyzések: