2010. szeptember 25., szombat

Ismét fesztivál


Ezúttal Vecsésen jártunk a lányokkal a káposztafesztiválon. Összességében nagyon jó élmény volt, egy nagy riadalommal, amit gyorsan el is mesélek, hogy aztán már csak jó következzen.
Annát elvesztettem egy percre, ami egy életnek tűnt. Már itthon a piacon is feltűnt, hogy ha nem lát, elkezd szaladni. Többször mondtam neki, hogy ne tegye, álljon egy helyben, hiszen úgyis ott vagyok két méteren belül. Ma a hatalmas tömegben mellettem állt, de nem vett észre és elkezdett az emberek lába között szaladni. Szerencsére azonnal elkezdtem keresni, kiabáltam, merre van, Julcsit gyorsan rábíztam az arcfestő nénire. Az emberek mutogattak, merre szaladt, üldözőbe vette, és végül megláttam, ahogy rohan el tőlem egyre távolabb. Még jó, hogy nekem nagyobb a lábam.

A lányokat szépen kifestették, és hallottunk jó kis koncertet is a Holló együttestől, megzenésített versekkel. A színpad előtt egy középsúlyos értelmi fogyatékos, állami gondozott gyerekekből álló csoport ujjongott, nagyon jó hangulatot teremtettek, annyira örültek a zenének, táncoltak, énekeltek, ugrándoztak. Julcsi is lelkesen elvegyült közéjük (Anna rajtam csimpaszkodott, vagy ahogy kisebb korában mondta, kumpaszkodott). Julcsi beállt énekelni is, és az énekes bácsinak annyira megtetszett, hogy felvitte magával táncolni. Kérdésre szépen elmondta, mi a neve, hány éves (erre a bácsi: nem sok az egy kicsit?..., erre én: bőszen bólogatok, hogy de igen, annyi), és hogy szokták szólítani, majd gyönyörűen ismételte a lépést, forgott is. A bácsi gratulált, és kérdezte, honnan tud ilyen jól táncolni. Gyorsan rávágta: Kitaláltam.
Utána sokszor elmondta, mennyire megdicsérte őt a bácsi és ő mennyire megszerette ezért.

Vettünk gumicukrot, hintáztunk, kaptam magamtól kecsketejből készült szappant és krémet az ekcémámra, szóval nagyon jó kis nap volt.

Nincsenek megjegyzések: