2010. szeptember 23., csütörtök

Sokattűrő macska

Szegény cicánk ma elég furcsa helyzetbe került, nem szívesen lettem volna a helyében. A lányok játszottak a szobájukban, aztán mesét néztek, beszélgettünk a nappaliban, vacsiztak, elkészültek a lefekvéshez, amikor halk nyávogást hallottam, azonosíthatatlan helyről. Kerestem bent, kerestem az ablakon kitekintve, de nem láttam sehol. Egyszer csak előugrott a komód fiókjából, amit Anna huncut vigyorral nyitott ki, látva tanácstalanságomat. Szegény pára két órát tölthetett odabent. De még mindig szeret minket. Igen, Annát is.

Nincsenek megjegyzések: