2011. december 31., szombat

Az év utolsó napjai

Csendes napok itthon - ez volt a terv..., aztán volt minden más is közben, furcsa is lett volna, ha nem így van.
Karácsony napjaiban itt volt apukám, lógtak rajta az unokái naphosszat. Sajnos ezeket a pillanatokat nem sikerült megörökíteni.

Megnéztük a Művészetek Palotájában a Diótörőt, a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, óriás- és kicsi bábokkal, szép díszletekkel, vetítéssel színesített előadást. A lányok tátott szájjal nézték végig.

Aznap este átjöttek hozzánk Karcsi Németországban élő barátai, köztük egy felnőtt testvérpár, akik úgy elszórakoztatták az aprókat, hogy öröm volt nézni.

Megtartottuk az immár hagyományos Eötvös-kollégista találkozót. A lányok nagy örömére gyerekesek is jöttek, így másnap délutánig tartott számukra a buli. Meg számunkra is. Jó volt.



Másnap, vagyis 31-én játékkal és mozival folytattuk, megnéztük a Csizmás Kandúrt, mindenki nagy örömére. Azóta Zsebi cicánknak, akit eddig sem kíméltek, új szerepeket kell vállalnia a szerepjátékban.

December 31 dupla ünnep nálunk: Anna születésnapja. Öt éves lett! Kicsit fáradtak voltunk már a hosszú éjszaka és a mozi után, a csupasz asztalra (ez egy tizenkilenc fős bulit követő állapot után pozitívan is értékelhető) került a torta, de kárpótlásként nagyon finom lett.



Azt hiszem, mindezek után a 2011-2012-es év fordulóját inkább átalszom. Majd jövőre koccintunk.

2011. december 27., kedd

2011. december 23., péntek

Házikó

Komoly kívánságok nem voltak az angyalokhoz, talán csak a fűzfaházikó. Tetszett is a neve, gondoltam, valami XXI. századi, vissza a természethez típusú, fából, vesszőből készült termék: de nem, színtiszta műanyag. Így ez is kiesett a listáról, és gyorsan ugrasztottam Karcsit (aki fél kezére és fél lábára éppen rokkant, de nem tiltakozott), hogy készítsen egy házalapot lécekből, és vettem hozzá hullámpapírt, meg dekorációs elemeket, mert Julcsi vágya éppen az volt, hogy maga építsen házat. Készíthet falakat, tetőt. Remélem, ezzel mindketten elégedettek lesznek.

Most már Anna is írni tanul

Egész oldalakat ír tele..., de csak ő tudja elolvasni. Hosszú és szórakoztató meséket ír, mókás nevű szereplőkkel.
Már régebben is olvasott fel az Angéla nénitől kapott imádságos könyvből ilyen című meséket, mint. Szűz Mária biciklizni tanul...:)
Lassan egészen különös mesevilág alakul ki nálunk, egyre több lakóval, én viszont egyre inkább idegenül mozgok közöttük, már nem nekem mesélik, hanem egymásnak, mi csak néha kapunk belőle morzsákat. Néha cserélnék a lányaimmal, szívesebben mozognék az ő figuráik között.

2011. december 19., hétfő

Karácsonyi kívánságlista

Azaz a karácsonyi kívánságlista hiánya. Rejtély, de valójában nincsenek kívánságok. Vagy csak nem figyelek eléggé? Persze elhangzik ez meg az, de aztán elfelejtődik. Vagy minimaxos reklámból való, amire zsarnok anya azonnal nemet mond, de legalábbis húzza a száját.

Tegnap Julcsi elárult valamit az autóban:
- Anya én megmondom, mit kérek karácsonyra. De NE ÁRULD EL SENKINEK! (Ez utóbbi elég csúnya hangsúllyal).
- Jó. Mondd, mit kérsz!
- De TÉNYLEG NE ÁRULD EL SENKINEK! (a hangsúly változatlan, sőt, én kezdek aggódni...)
- Rendben, nem árulom el senkinek.
- Szeretetet mindenkinek.
- Ez nagyon szép kívánság (mondom meghatottan)! De miért mondod ilyen csúnyán (mondom megböbbenve)?
- (Sírás...) Mert ha elmondod, hogy ezt kérem, mindenki ki fog nevetni!

Jujjuj, egy újabb földönkívülivel gyarapszik a családunk, azt hiszem...

2011. november 25., péntek

2011. november 13., vasárnap

Ja, és ami fontos

Julcsi ír. Mindent. Nyomtatott nagybetűkkel. Őrület! Na jó, tudom, minden gyerek megtanul egyszer írni, de ez az én gyerekem, és nagyon ügyes:)
Olvas is nyomtatott nagybetűket. De mivel a könyvek kicsikkel vannak írva és Flóra tud már olvasni, sürgősen meg kell tanulnia a kisbetűket. Karcsi nyomtatott neki egy táblázatot képekkel, kis és nagybetűkkel. Miután én feleslegesnek értékeltem, Julcsi azonnal nekiesett és most abból próbálja kisilabizálni a betűket. Vagyis úgy olvas el egy szót, hogy betűnként beazonosítja, melyik kisbetű melyik nagynak felel meg, megjegyzi és megy tovább betűről betűre. Ezt nevezem kitartásnak!

Könyvesbolt nyílt a gyerekszobában

Itt volt nagypapi

Nagy volt az öröm, reggel héttől hallottam a viháncolást a vendégszobában, szerencsére nagypapi nem a tőlünk szokásos: hagyj még egy kicsit aludni! morgással fogadta őket, hanem játszott velük, míg minket hagytak még egy kicsit aludni.





Aztán integettünk a vonatnál, még szaladtunk is utána, ahogy a filmeken:)

Megvan Ciró is

2011. november 6., vasárnap

Julcsi írni tanul

Napról napra egyre több betűt kérdez, és írogat szavakat. Sőt, először egy mondatot írt le: A KATICA A KOSÁRBAN LAKIK.
Itt még nem ment olyan jól, de a rajzok aranyosak:

Jó nálunk macskának lenni

 Az igazinak sok-sok kényeztetés jut (na meg sok nyúzás is, persze):

Ő pedig Lőri, a cipelő cica Berg Kudit könyvéből mintázva (aktuális kedvenc, felfaltuk már az ajándékkönyvet és kivettünk két másik kötetet a könyvtárból). Szorgos anyai kezek Cirót is elkészítették, de ő elbújt valahová a fotózás elől, ebben is hasonlít gazdájára, Annára. Kár, mert csodacicák: ha megpörgetik gyöngyös farkukat, bármilyen varázslat megtörténhet. Most, hogy leírtam, ki is fogom próbálni, vajon rend is lesz-e a szobában egy farkincapörgetésre. Majd beszámolok a fejleményekről.

Halottak napja

Kedden volt halottak napja, hazamentünk Óvárra. Szép volt, hosszú idő után most éreztem először igazán, hogy milyen fontos és szép tud lenni, ha elmegyünk a sírokhoz. Szeretném, ha a lányoknak természetes lenne, ahogyan az én családomban is az volt, csak bennem borult fel egy időre a rend. Tetszett nekik, együtt imádkoztunk a síroknál, ők maguk is készítettek csokrot, gyújtottunk mécsest. 

Három nagyszülő sírjához megyünk a lányokkal, sajnos. Szegényebb így az életük, de ezt talán mi érezzük igazán, ők ebbe nőnek bele. Nagypapi Óváron elkísért minket a sírokhoz, ő A Nagyszülő, nem kis feladat.

Másnap Gyömrőn megkerestük Karcsi nagyszüleinek sírját. Nem volt egyszerű, mert az ő családjában nem nagyon szokás a temetőjárás, így csak segítséggel találtuk meg a sírokat, ahová a neveik ki sem voltak írva. Kalandos volt, és el is határoztuk, hogy pótoljuk a mulasztást és kiíratjuk a neveket.

Vendégség vendégség hátán

Nagy a nyüzsgés mostanában körülöttünk. Az elmúlt hosszú hétvégén itt volt két család egy-egy 14 hónapos kicsivel és elhozták Márkot és kicsi Annát is. Nekik mindig nagyon örülnek a lányok, sőt egyre jobban, mert azóta már többször is találkoztunk.

Majmok az ebédnél:

 A majmok mászni tanulnak a kismajmoktól:

Másnap mi mentünk Zsuzsáékhoz, ott is négy gyerek várt minket. A lányok erre úgy reagáltak, hogy az idő nagy részében egymásba bújtak, mintha otthon lennének és tudomást sem vettek a többiekről. Aztán a végére szocializálódtak, beálltak a fiús játékokba. Érdekes megfigyelni, ahogyan Julcsi és Márk megszereti egymást. Azért náluk sem úgy van, hogy egy csapásra összebarátkoznak, de ahogy egyre többször találkozunk, egyre nagyobb, bár sokszor titkolt örömmel üdvözlik egymást. Tegnap már nagyon jól ment a közös játék a kiskocsikkal, Anna is lelkesen beleélte magát.

Jártunk Laciéknál is egy mókás Halloween partin, ahol szégyenszemre csak mi mulasztottuk el a beöltözést. Karcsi szerint én banyának öltöztem. Szerintem ez épp fordítva van: otthoni banyából beöltöztem konszolidált, kedves társasági lénynek:) Szegény Karcsi viszont térdfájós és náthás betegnek öltözött. Másnap még felvette hozzá a torokgyulladásos jelmezét is, úgyhogy egyelőre még lábadozik. Ez éppen jó alibi volt neki, így hármasban mentünk el tegnap az orchidea-kiállításra, szép volt, és a lányokat nagyon érdekelte a virágkötés. 

Julcsi el is kapta a bemutató menyasszonyi csokor egy darabját, majd közölte, hogy Marcihoz megy férjhez. Hallod, Kriszta? Anna pedig azt énekelgette a kocsiban, hogy Kruchió Lacihoz megy feleségül és gyerekük születik. Az ő anyukájának már mondtam, nem volt ellenvetése:)

2011. október 22., szombat

Pizsamaparti van!

Gyorsan leültem blogot írni, olyan jól indult, szuper társasjátékkal. Persze hamar jött a veszekedés, sértődés, megpróbáltam rendet tenni, de ismét rájöttem, hogy hamarabb vége, ha nem avatkozom bele. És tényleg, már folyik is a bunkerépítés.
Julcsi és Flóra még mindig nagy barátnők, bár Flóra már iskolás és bizonyára új barátai is vannak. Julcsinak nagyon hiányzik, sokszor elmondja, milyen rossz nélküle az oviban, és "minden más lenne, ha ott lenne a Flóra is!"

Szerencsére a bunkeren belül és kívül is jó hangulat lett:

Fogmosásra máskor is hívunk vendégeket, nagyon jól ment négyesben:

Kis kézműves

Julcsi szerint a macskánk személyazonossága csak akkor biztos, ha a nyakában lóg egy vörös csíkos macskafej.

Jerry hazatér



Igen, így jött haza a Millenárisról a gyorsforgalmin és a 4-esen. Azért tankolni nem mert elmenni, nem volt biztos benne, hogy egereket is kiszolgálnak.

2011. október 4., kedd

Görkori

A lányok megtanultak görkorizni. Meglehetősen mókás, ahogy minden igyekezetükkel egyensúlyoznak a hepehupás utcákon. A sétálóutca ideális terep, csak mire eljutunk odáig, addig száz akadályon kell átmenni.
Anna nagyon élvezi, mindig lelkesen fogadja az ötletet, hogy gurulva menjünk. Julcsit noszogatni kell, illetve ez enyhe kifejezés: ő nem is akarja hozni a korit, én viszem hátizsákban, és olykor hajlandó felvenni. Pedig miatta találtam ki az egészet, hogy mozogjon, erősödjön, hátha megússzuk az apró termete miatti kezelést.



Egyelőre fél év haladékot kaptunk, akkor megyünk újabb mérésre az endokrinológiára. Na, ha már itt tartok leírom a dilemmámat. Picike, a 3 percentilis alatt van a magassága, a laborvizsgálatok be is bizonyították, hogy alacsony a növekedési hormon szintje. Elvileg elkezdhetné a hormonkezelést. Csak kérdés, akarjuk-e. Mivel ő még kicsi, nem tudom rábízni a döntést, pedig ez lenne a legegyszerűbb. Így rám marad, illetve ránk, de Karcsi csak úgy kommentálja az eseményeket, hogy "majd megnő". Ezen fenn is akadhatnék, hogy miért nem foglalkozik a problémával, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem neki van igaza, és majd tényleg megnő. Valaki igazán megmondhatná, mekkora lesz, ha nem kap kezelést:) De sajnos ilyen valaki nem létezik, így marad a dilemma.

2011. szeptember 26., hétfő

A csillagokról

Julcsi: Anya, miért van, hogy a csillagok nem esnek le az égről?
Anya: Ilyen szépen oda vannak teremtve, ott a helyük.
Anna: Az Isten oda teremtette őket.
Anya: Van rá fizikai magyarázat is, de én azt nem tudom pontosan elmondani.
Julcsi: Majd megkérdezzük az Etesi Gábort (fizikus barátunk).

2011. szeptember 19., hétfő

Görkori

Na, ma kaptunk időt, illetve rájöttem, hogy én vagyok az idő őre, arra jut belőle, amire szentelünk: hát szenteltünk a görkorira is. Ha valaki dicséreteket szeretne bezsebelni mázsaszámra, fogjon két 5-6 esztendős pici lányt, adjon rájuk harisnyát, szoknyácskát, a lábukra babarózsaszín görkorit, és hagyja, hogy menjenek, amerre látnak. Garantált siker, az utca népe mosolyog és bókol. Kicsit barbies ugyan, de tényleg édesek voltak, ahogy igyekeztek, csetlettek-botlottak, ügyeskedtek.

2011. szeptember 18., vasárnap

Julcsi hat éves!

Ilyen nagylány már! Családban ünnepeltünk nagypapival és Erzsivel 8-án este, nagyon jól sikerült. Kapott görkorit, amivel azonnal meg is tanult menni. Ez nagy szó, mert eddig a biciklire sem akart pótkerék nélkül felülni. Ráadásul Anna is gyorsan megtanulta, ő is kapott egyet ennek örömére. Már csak egy kis időt kéne kapni valakitől, hogy használni is tudjuk:)

És a szülinapi zsúr is megvolt. A Picasát használni még mindig nem tanultam meg, de hát ezért vannak a jóbarátok. Íme.

És volt családi ünneplés is, nagypapiékkal, tündértortával:






2011. augusztus 25., csütörtök

Beszélgetések/2

Julcsi: Apa, nézd meg a meztelen csigámat! Elviheted a franciáknak, hogy megegyék.
Karcsi: Na, azt meg is érdemelnék!
Julcsi: Miért?
Karcsi: Hát Trianon miatt.

Beszélgetések/1

Anna: Anya, most azt játsszuk, hogy nekem te vagy az anyukám, őneki meg nincs anyukája.
Julcsi: Igen, nekem nincs anyukám meg apukám, én egy szegény kislány vagyok. És mindig is léteztem.
Anya: És ez a szegény kislány szereti a tejbegrízt, meghívhatjuk vacsorára?
Julcsi: Igen, azt nagyon szeretem!... Vagyis..., nem tudom, milyen, mert én még soha nem ettem semmit. De kérek.

2011. augusztus 20., szombat

2011. augusztus 7., vasárnap

Táborok

A lányok az elmúlt hetet Vasadon töltötték a plébániai napközis táborban. Nagyon tetszett nekik, és a képeket látva ezen nem is csodálkozom, sokan gondoskodtak a szórakoztatásukról. Örülök, hogy szeretnek társaságban lenni. Ez különösen Annánál nagy fordulat, mert egy éve még nehezen oldódott fel idegenek, sőt ismerősök között is, mostanra meg kis cserfes fruska lett belőle. Nem barátkozik meg az emberekkel egy pillanat alatt, de a kezdeti félénkség egy idő után észrevétlenül huncutsággá alakul és már csak mókából bújik el, várva, hogy rátaláljanak.
Julcsi mindig is barátkozós volt, bár épp most mondták róla, hogy sokat dacoskodott. És tényleg, mostanában ilyen kedve van. Kezd nagylány lenni, figyelmesen szemléli az eseményeket maga körül, és nem szereti, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte. Hát igen, nehéz is azt megérteni.

Pár hete Monoron volt hasonló tábor, augusztus vége felé pedig családostul megyünk. Jó ez így.

2011. július 31., vasárnap

Veszprém

Karcsi játszott a Veszprémi fesztiválon, mi pedig Tibiékkel együtt elkísértük. A veszprémvölgyi apácakolostor romjainál hatalmas park van, két gyönyörű játszótérrel. A legjobb játszóteret persze maguk a romok adják, jókat lehet szaladgálni (míg a többiek a jezsuita templomban apát hallgatják). Az első felét kisebb-nagyobb türelemmel azért ők is meghallgatták, de a második részről felmentést kaptak, hiszen muszáj volt végigszaladni minden falmaradékon, megülni a facsacsit, kenyeret sütni a mesekemencében, és a kanyargós csúszdát sem lehetett kihagyni.







2011. július 28., csütörtök

Kővágóörs

Ismét a kővágóörsi panzióban nyaraltunk. Ha netán valaki a következő években valami véletlen folytán megtudja, mikor megyünk ismét, az biztos lehet benne: az lesz az nyár leghidegebb hete.
Idén is ez volt, de minket ez nem tántorított el semmitől, rendületlenül élveztük az itt töltött napokat. Kétszer megmártóztunk a Balatonban, a köztes időben pedig kirándultunk és pihentünk. Illetve beteget ápoltunk, mert Julcsi sajnos lázas lett, lázasan is hoztuk haza, majd másnap kihívtuk a doktornénit, és amint ilyenkor lenni szokott, addigra gyorsan meggyógyult.

Odafelé benéztünk a várpalotai várba:
Érkezéskor két zivatar között gyorsan strandoltunk egyet:
A kicsik is megnőttek, többször is társasoztak kettesben, felnőtt segítség nélkül:
Így szerettük a kéthónapos lovacskát, és ő is minket, elaludt a simogatás közben:
Itt már ketten alszanak:


Szeretjük az állatokat, na de ennyire! Ez itt egy sáska:

Ez pedig a panzió tyúkjainak egyike:

A Rózsa zenekar koncertjét hallgathattuk az egyik estén:
A biopiacot most sem hagytuk ki:
A piacon népzenét hallgattunk, és utolsó este a panzió kocsmájában ugyanez a zenekar húzta. Mint kiderült, Karcsival együtt léptek fel nemrég a Millenárison:
A Holló együttes koncertje zimankóban. Karcsi épp próbálja fokozni a hangulatot, ami az időjárás miatt nem volt annyira rózsás:
Macskaasztal:
Flóra elolvassa a lányoknak Anna névnapi könyvét:
Kőtenger, unokatesókkal:

A névnapos:

Tihany:
Még egy gyors strandolás, mielőtt végleg beborult volna: