2011. január 23., vasárnap

Jégmécses

Ilyen szép lett:





Kimentünk szombaton a gyömrői tóhoz bogyókat, terméseket szedni, itthon belegyömöszöltük őket egy műanyag edénybe, vizet tettünk bele, a közepébe tettünk egy mécsest (elég lett volna pohár is, aztán ha kész, bele teamécses), és kitettük a fagyba. A második Angéla nénié lett, Julcsi neki készítette.
Az ötlet innen van.

2011. január 21., péntek

Hazugság

- Anya, te nem hazudsz, mert a felnőttek nem szoktak hazudni, csak a gyerekek.
- Én nem szoktam hazudni, legalábbis azt hiszem, de sok felnőtt szokott hazudni, sajnos.
- Nem csak a gyerekek?
- Nem, a felnőttek is szoktak.
- Anya, én már volt, hogy hazudtam neked!
- Mikor?
- Háááát, például amikor azt mondtam, hogy egy csillagon ücsörögtem.
- Az nem olyan volt, mint egy hazugság, hanem mint egy mese.
- Ja!

(Julcsi-anya)

2011. január 17., hétfő

Aranyosak

- Anya, miért mondja ránk mindenki, akivel találkozunk, hogy: jaj, milyen aranyosak? (Julcsi)
- Szerintetek miért mondják?
- Azért, mert a luki belement a bukiba. (Anna, a szokásos halandzsanyelvén)
- Háááát, mert aranyosak vagyunk, ilyennek teremtett minket az Isten. (Julcsi)

Ezután hosszas értekezés következett a részemről arról, hogy milyen az, ha valaki aranyos, de ez elég középszerűre sikerült, inkább nem írom le.

2011. január 9., vasárnap

Julcsival a kirakat előtt

- Anya, a többi gyereknek miért van annyi diznís ruhája?
- Mire gondolsz?
- Hát, olyan hercegnős nadrág, meg póló, meg mások is.
(Gyorsan átgondolom, hogy szegény kislányom ezekre vágyik, én zord szülő pedig nem adom meg neki....)
- Szeretnél te is ilyeneket?
- Nem, nekem nem tetszenek.
(Megkönnyebbült sóhajtás részemről.)

Mocsári Anna Eszter

- Anya, leírhatom, hogy Mocsári Anna Eszter?
- Igen.
- És nem baj, hogy a Mocsárit és az Esztert nem tudom, csak az Annát?

Babazsúr

Mi viszont nem tudunk fotózni, úgy látszik, mert a gyerekek nagy része lemaradt a képekről. De a buli jó volt (remélem):






2011. január 7., péntek

És már fotózni is tud

Nem felejtettük el...

... megünnepelni Anna szülinapját, csak a bejegyzés maradt el. Hogy is felejthettük volna el! Reggel Julcsi ébredt először, aztán kicsivel később Anna. Kinyitotta a szemét, odaszaladt a nővéréhez és izgatottan kérdezte: Julcsi, Julcsi, emlékszel, hogy ma van szülinapom? Szerencsére Julcsi emlékezett, sőt, készített is neki egy tulipánt papírból (magától, mindenféle szülői unszolás nélkül). A türelmetlen várakozás eredményeképpen aznap tortát reggeliztünk, fincsi mascarponésat. Anna hihetetlen boldogan járkált egész nap, nagyon büszke volt, hogy ő már négy éves.











A négyéves lány 96 centi, 14 kiló. Szépséges, hol szende és félénk, hol meg cserfes, rámenős és szemtelen. És nagyon vicceskedvű. Már amikor éppen nem rosszkedvű. Ha valami nem tetszik neki, hatalmas visítozással fejezi ki, okkal-ok nélkül rázendít, amit én nehezen viselek. Mondtam neki, hogy négyévesen véget ér a dackorszak, de nem érdekelte.
És végre barátkozik, aminek én nagyon örülök, mert nem jó úgy sok gyerek között lenni, hogy legszívesebben bebújna az asztal alá. Van legjobb barátnője is, "a Szőke Anna", és már másokkal is szóba áll. Vasárnap tartjuk élete első zsúrját, öt ovistársat hívtunk, alig várjuk.
Angéla nénitől kapott ajándékba imádságoskönyveket, azóta abból szeretne "esti mesét".
Szeret rajzolni és nagyon örül, hogy már ő is milyen ügyes, mert sokáig Julcsi volt a sztár, hogy is ne lett volna, hiszen hihetetlenül ötletesen rajzol. Most már ő is, bár ma szerencsére nem kérdeztem rá, hogy ugye egy óriás nyúl van a rajzán, ő előbb mondta, hogy szárnyas kocsi. A királylányai csodaszépek.
Gyönyörűen mondja a verseket, lelkesen énekli az ovis dalocskákat. És buzgón ráírja mindenre, hogy ANNA.

2011. január 2., vasárnap

Karácsony, szilveszter

Talán először telt úgy számomra az ünnep, hogy nem rohantam sehova, nem akartam semmi különlegeset, csak együtt lenni a családdal. Szép volt a szenteste, bár másnap délutánra azért jutott némi türelmetlenség, de összességében szépen teltek az ünnepek.
A lányok kicsit hisztisek, sosem alsznak délután és ez pár nap elteltével erősen meglátszik rajtuk. A család hiszti-szintjén gyökeresen változtatni kell, ezt még csatolom az év végi nagy elhatározásokhoz. Sok van belőlük.
Ma nagyon jót szánkóztunk Tetén, jó lenne mindennap kimenni. Tibi autóval húzott minket, elpuhult városi vagányokat, aztán kicsit összeszedtük magunkat és nekiálltunk a dombon csúszkálni.