2011. január 7., péntek

Nem felejtettük el...

... megünnepelni Anna szülinapját, csak a bejegyzés maradt el. Hogy is felejthettük volna el! Reggel Julcsi ébredt először, aztán kicsivel később Anna. Kinyitotta a szemét, odaszaladt a nővéréhez és izgatottan kérdezte: Julcsi, Julcsi, emlékszel, hogy ma van szülinapom? Szerencsére Julcsi emlékezett, sőt, készített is neki egy tulipánt papírból (magától, mindenféle szülői unszolás nélkül). A türelmetlen várakozás eredményeképpen aznap tortát reggeliztünk, fincsi mascarponésat. Anna hihetetlen boldogan járkált egész nap, nagyon büszke volt, hogy ő már négy éves.











A négyéves lány 96 centi, 14 kiló. Szépséges, hol szende és félénk, hol meg cserfes, rámenős és szemtelen. És nagyon vicceskedvű. Már amikor éppen nem rosszkedvű. Ha valami nem tetszik neki, hatalmas visítozással fejezi ki, okkal-ok nélkül rázendít, amit én nehezen viselek. Mondtam neki, hogy négyévesen véget ér a dackorszak, de nem érdekelte.
És végre barátkozik, aminek én nagyon örülök, mert nem jó úgy sok gyerek között lenni, hogy legszívesebben bebújna az asztal alá. Van legjobb barátnője is, "a Szőke Anna", és már másokkal is szóba áll. Vasárnap tartjuk élete első zsúrját, öt ovistársat hívtunk, alig várjuk.
Angéla nénitől kapott ajándékba imádságoskönyveket, azóta abból szeretne "esti mesét".
Szeret rajzolni és nagyon örül, hogy már ő is milyen ügyes, mert sokáig Julcsi volt a sztár, hogy is ne lett volna, hiszen hihetetlenül ötletesen rajzol. Most már ő is, bár ma szerencsére nem kérdeztem rá, hogy ugye egy óriás nyúl van a rajzán, ő előbb mondta, hogy szárnyas kocsi. A királylányai csodaszépek.
Gyönyörűen mondja a verseket, lelkesen énekli az ovis dalocskákat. És buzgón ráírja mindenre, hogy ANNA.

2 megjegyzés:

Kriszta írta...

Mi viszont elfelejtettük felköszönteni, szégyelljük is magunkat miatta. Isten éltesse Annácskát!

Zsuzsa írta...

Köszönjük!
Nem baj, így legalább van egy bónuszunk, amit beválthatunk, ha mi felejtjük el felköszönteni Marcit. Vagy épp most nullázódott az előző mulasztás? Na, nem tudom, mindenesetre az elmaradt köszöntésekben hosszú távon biztosan mi leszünk a nyerők:(