2011. március 29., kedd

Velük én is játszanék!

Hetente egyszer el szoktam menni egy klubba, ahol hátrányos helyzetű cigánygyerekekkel játszunk. A lányoknak eddig inkább nem mondtam semmit, attól félve, hogy nem értenék, miért másokkal játszom akkor és nem velük. Eddig nem is merült fel kérdésként, mert olyankor még oviban vannak, de most itthon voltak némi halvány kis betegségtünettel, és fergeteges jókedvvel.
Ebédkor elmondtam, hová megyek, és Julcsi rögtön velem akart jönni. Tegnap összefutottunk az utcán két kislánnyal a telepről, bemutatkoztak egymásnak a lányaimmal és Julcsinak nagyon tetszettek. Szívesen jönne velünk játszani. Ez azért dilemma, bár én tényleg szívesen megyek. Ám ott három perc összefüggő játék már nagy eredmény, és a káosz is többszöröse az itthon nehezen viselt zűrzavarnak.
Egyszer majd átgondolom, ha a sok, még nagyobb dilemmán túljutottam.

Nincsenek megjegyzések: