2011. április 30., szombat

A szerelem napja

Ma kerti partira lettünk volna hivatalosak, de elmaradt. Szerettük volna pótolni valamivel, így négyesben biciklire szálltunk, a lányokat gyerekülésekbe tettük (még elég kis termetűek hozzá), és kimentünk a lovardába. Jól tettük, láttunk kiskecskét, meg is simogattuk, láttunk kiskutyákkal játszó-harcoló lovakat, és találkoztunk ovistársakkal (övék a lovarda). A kisfiú Anna csoporttársa. Félrehívott és megsúgta: Én szerelmes vagyok Annácskába. Mondtam is neki az oviban, de azt válaszolta, hogy ő az anyukájába és az apukájába szerelmes. Ezután próbálta felhívni a szobájába játszani, de Anna nem állt kötélnek.

Julcsi kalandja elgondolkodtatóbb. Este hárman lányok táncházba mentünk, ahol ő egy kilencéves kisfiúval kezdett játszani. Kezdetben vadul, aztán egyre gyengédebben, végül épp úgy viselkedtek, mint egy szerelmespár. Eléggé bizonytalan voltam, mikor kell beavatkozni. Amikor egymásra másztak, akkor rájuk szóltam, de a simogatásokra próbáltam nem reagálni. Bár nagyon furcsa volt, inkább hagytam. Arra gondoltam, az sem jó, ha rászólok emiatt. Utólag azt hiszem, rá kellett volna szólnom. Ha felnőttként tenné, elbeszélgetnék vele arról, milyen fokozatokon keresztül ismerhetjük, szerethetjük meg a másikat, hogy ilyen fokú gyengédségig eljussunk.De ebben a helyzetben, egy kisgyerekkel, nem tudtam eldönteni, mit is mondjak, tegyek.
Végül Julcsi elunta, egykedvűen ücsörgött, a fiú pedig próbálta befonni a haját (amit épp ma vágtam rövidre). Este úgy mesélte ez az apjának, hogy a fiú untatta, s már szerette volna, ha leáll róla.

2011. április 26., kedd

Locsolás


Pécs, nagycsütörtök








Te is velünk lakhatsz

- Anya, ha nagy leszek és feleségül megyek egy fiúhoz, te is velünk lakhatsz! Én annyira szeretlek, hogy mindig veled akarok lakni!

Gondoltam, ezt leírom, hogy amikor majd Julcsi épp el akar költözni otthonról és visszaolvassa, lássa, hogy bizony ilyen is volt. Nem okulásképpen, inkább csak úgy...

Amikor nem tudok mit mondani

Julcsira egészen mélyen hat, hogy templomba járunk. Olykor zavarba hoz azzal, amit mond. A mai ebédnél azt kérte, imádkozzunk evés előtt. Mivel mi nem szoktunk, de komolyan kérte, mondtam neki, hogy rendben és elmondtam gyorsan, mit szoktak imádkozni evés előtt. De sajnos valóban elmondani az asztali imát már nem sikerült, mert Julcsi annyira komolyan nézett, összekulcsolta a kezét és lehajtotta fejét, hogy a mosolygástól képtelen voltam végigmondani ezt a rövid kis szöveget, és Karcsi is pukkadozott a bajsza alatt.

Délután vendégeink voltak. Miután elmentek, megdicsértem Julcsit, milyen kedves volt a kislánnyal, Kamillával.
- Anya, miért voltam kedves?
- Azt te tudod, nem?
- Nem, mondd meg te, miért voltam kedves!
- Hát, vagy mert ilyen a természeted, vagy mert kedves akartál lenni...
- Nem, anya, az egyik sem. Azért, mert én az Isten szolgája vagyok.

2011. április 16., szombat

A titok

Julcsi:
- Anya, nekem van egy nagyon nagy titkom!
- Elmondod?
- Mondom, hogy titok!
- Igazad van, ha nem akarod elmondani, ne mondd el, csak a te titkod marad.
- Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
   Vagy inkább: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát anyának.

(A költészet napján a könyvtárban jártunk könyvekért és belecsöppentünk az ünnepi műsorba, végighallgattunk három hosszú verset, a lányok tágra nyílt szemmel figyeltek. Julcsi komoly kérdéseket is tett fel, és úgy tűnik, meg is jegyzett néhány kiemelkedősort.)

2011. április 11., hétfő

Nappali gondolatok Annától

- Anya, én tudod, kibe vagyok szerelmes?
- Kibe?
- Beléd.
- És tudod, kihez fogok férjhez menni?
- Kihez?
- Hozzád!

Lefekvés előtti gondolatok Julcsitól

Anya, én nagyon szeretlek. És ha meghalsz, nagyon fogsz hiányozni.
Akkor majd jó sokszor lerajzollak, hogy mindig emlékezzek rád.
De anya, miért kell mindenkinek meghalnia?

2011. április 4., hétfő

Julcsi fotói

Julcsi megkaparintotta a Városligetben a fényképezőgépet, és nagyon szakértő módon, meglehetősen vicces pózokban a következő fotókat készítette:


A képen szereplő mosolygós hölgy a fényképező Julcsit fényképezte, és elmesélte, hogy ő is így kezdte, és úgy tűnt, most komoly hobbija a fényképezés.





Meg kell állapítanom, hogy én nem tudok így fotózni.

Városligeti turisták

A Fabula bábszínház bájos Mazsola és Tádé előadása után megérkezett nagypapi, akivel kimentünk a Városligetbe játszani.


A lányoknak ilyen komoly lovagjaik akadtak, hárman lökték a hintát, miközben ők sutyorogtak, viháncoltak nagy kényelmesen.




Ismét megállapítottam, hogy Budapest nem is személytelen metropolisz, hisz akárhova megyek, mindenhol ismerősökkel találkozom. Szívesen visszamennék..., de nem lehet. Úgyhogy próbálok a lakóhelyemen szocializálódni.