2011. április 26., kedd

Amikor nem tudok mit mondani

Julcsira egészen mélyen hat, hogy templomba járunk. Olykor zavarba hoz azzal, amit mond. A mai ebédnél azt kérte, imádkozzunk evés előtt. Mivel mi nem szoktunk, de komolyan kérte, mondtam neki, hogy rendben és elmondtam gyorsan, mit szoktak imádkozni evés előtt. De sajnos valóban elmondani az asztali imát már nem sikerült, mert Julcsi annyira komolyan nézett, összekulcsolta a kezét és lehajtotta fejét, hogy a mosolygástól képtelen voltam végigmondani ezt a rövid kis szöveget, és Karcsi is pukkadozott a bajsza alatt.

Délután vendégeink voltak. Miután elmentek, megdicsértem Julcsit, milyen kedves volt a kislánnyal, Kamillával.
- Anya, miért voltam kedves?
- Azt te tudod, nem?
- Nem, mondd meg te, miért voltam kedves!
- Hát, vagy mert ilyen a természeted, vagy mert kedves akartál lenni...
- Nem, anya, az egyik sem. Azért, mert én az Isten szolgája vagyok.

Nincsenek megjegyzések: