2011. április 30., szombat

A szerelem napja

Ma kerti partira lettünk volna hivatalosak, de elmaradt. Szerettük volna pótolni valamivel, így négyesben biciklire szálltunk, a lányokat gyerekülésekbe tettük (még elég kis termetűek hozzá), és kimentünk a lovardába. Jól tettük, láttunk kiskecskét, meg is simogattuk, láttunk kiskutyákkal játszó-harcoló lovakat, és találkoztunk ovistársakkal (övék a lovarda). A kisfiú Anna csoporttársa. Félrehívott és megsúgta: Én szerelmes vagyok Annácskába. Mondtam is neki az oviban, de azt válaszolta, hogy ő az anyukájába és az apukájába szerelmes. Ezután próbálta felhívni a szobájába játszani, de Anna nem állt kötélnek.

Julcsi kalandja elgondolkodtatóbb. Este hárman lányok táncházba mentünk, ahol ő egy kilencéves kisfiúval kezdett játszani. Kezdetben vadul, aztán egyre gyengédebben, végül épp úgy viselkedtek, mint egy szerelmespár. Eléggé bizonytalan voltam, mikor kell beavatkozni. Amikor egymásra másztak, akkor rájuk szóltam, de a simogatásokra próbáltam nem reagálni. Bár nagyon furcsa volt, inkább hagytam. Arra gondoltam, az sem jó, ha rászólok emiatt. Utólag azt hiszem, rá kellett volna szólnom. Ha felnőttként tenné, elbeszélgetnék vele arról, milyen fokozatokon keresztül ismerhetjük, szerethetjük meg a másikat, hogy ilyen fokú gyengédségig eljussunk.De ebben a helyzetben, egy kisgyerekkel, nem tudtam eldönteni, mit is mondjak, tegyek.
Végül Julcsi elunta, egykedvűen ücsörgött, a fiú pedig próbálta befonni a haját (amit épp ma vágtam rövidre). Este úgy mesélte ez az apjának, hogy a fiú untatta, s már szerette volna, ha leáll róla.

Nincsenek megjegyzések: