2011. június 26., vasárnap

Telik a nyár

Egyelőre nyaralás nélkül, itthon. Ez egyrészt furcsa, mert én rendszerint nyár elejétől kezdek nyaralni, olthatatlan cselekvési vágytól hajtva. Másrészt kezd természetes lenni, hisz kertes házban lakunk, lehet fűben szaladgálni, gyomlálni, pancsolni... Én panelban nőttem fel, és most még inkább érzem, hogy az mennyire nem az ideális közeg egy gyereknek. Már akkor is úgy éreztem, egy skatulyában élek. Kicsit a lányok is panelgyerekek, szeretnek bent játszani, még szokjuk, hogy végre van fű, lehet madarakat figyelni, csigákat gyűjtögetni, homokozni... Julcsi imádja a csigákat, megkeresi a gyerekeket és ráteszi őket a karjára, a hasára, vagy az orrára. Brrrrrr.
Meg szomszédolunk. Végre otthonossá kezd válni a város, sok barátunk van. Ma a lányok vendégségben voltak, a tízéves Lili szórakoztatta őket, játszott velük, hímzett nekik katicát. Ott is ebédeltek, sőt, ott is akartak aludni. Két másik családdal pedig rendszeresen kerti partikat szervezünk, szülők és gyerekek is élvezik, néha még activityzni is van időnk a kicsik mellett, ez már csak hab a tortán.
Rendszerint váratlanul hozzánk is benéz ez-az, tudják, hogy örülünk a váratlan vendégeknek is.
Mondjuk azért szívesen elmennék egy hétre egy kolostorba, ahol csend van, lehet elmélkedni, szemlélődni, és csak néha-néha beszélgetni, de akkor csakis arról, ami igazán fontos.

Nincsenek megjegyzések: