2011. november 25., péntek

2011. november 13., vasárnap

Ja, és ami fontos

Julcsi ír. Mindent. Nyomtatott nagybetűkkel. Őrület! Na jó, tudom, minden gyerek megtanul egyszer írni, de ez az én gyerekem, és nagyon ügyes:)
Olvas is nyomtatott nagybetűket. De mivel a könyvek kicsikkel vannak írva és Flóra tud már olvasni, sürgősen meg kell tanulnia a kisbetűket. Karcsi nyomtatott neki egy táblázatot képekkel, kis és nagybetűkkel. Miután én feleslegesnek értékeltem, Julcsi azonnal nekiesett és most abból próbálja kisilabizálni a betűket. Vagyis úgy olvas el egy szót, hogy betűnként beazonosítja, melyik kisbetű melyik nagynak felel meg, megjegyzi és megy tovább betűről betűre. Ezt nevezem kitartásnak!

Könyvesbolt nyílt a gyerekszobában

Itt volt nagypapi

Nagy volt az öröm, reggel héttől hallottam a viháncolást a vendégszobában, szerencsére nagypapi nem a tőlünk szokásos: hagyj még egy kicsit aludni! morgással fogadta őket, hanem játszott velük, míg minket hagytak még egy kicsit aludni.





Aztán integettünk a vonatnál, még szaladtunk is utána, ahogy a filmeken:)

Megvan Ciró is

2011. november 6., vasárnap

Julcsi írni tanul

Napról napra egyre több betűt kérdez, és írogat szavakat. Sőt, először egy mondatot írt le: A KATICA A KOSÁRBAN LAKIK.
Itt még nem ment olyan jól, de a rajzok aranyosak:

Jó nálunk macskának lenni

 Az igazinak sok-sok kényeztetés jut (na meg sok nyúzás is, persze):

Ő pedig Lőri, a cipelő cica Berg Kudit könyvéből mintázva (aktuális kedvenc, felfaltuk már az ajándékkönyvet és kivettünk két másik kötetet a könyvtárból). Szorgos anyai kezek Cirót is elkészítették, de ő elbújt valahová a fotózás elől, ebben is hasonlít gazdájára, Annára. Kár, mert csodacicák: ha megpörgetik gyöngyös farkukat, bármilyen varázslat megtörténhet. Most, hogy leírtam, ki is fogom próbálni, vajon rend is lesz-e a szobában egy farkincapörgetésre. Majd beszámolok a fejleményekről.

Halottak napja

Kedden volt halottak napja, hazamentünk Óvárra. Szép volt, hosszú idő után most éreztem először igazán, hogy milyen fontos és szép tud lenni, ha elmegyünk a sírokhoz. Szeretném, ha a lányoknak természetes lenne, ahogyan az én családomban is az volt, csak bennem borult fel egy időre a rend. Tetszett nekik, együtt imádkoztunk a síroknál, ők maguk is készítettek csokrot, gyújtottunk mécsest. 

Három nagyszülő sírjához megyünk a lányokkal, sajnos. Szegényebb így az életük, de ezt talán mi érezzük igazán, ők ebbe nőnek bele. Nagypapi Óváron elkísért minket a sírokhoz, ő A Nagyszülő, nem kis feladat.

Másnap Gyömrőn megkerestük Karcsi nagyszüleinek sírját. Nem volt egyszerű, mert az ő családjában nem nagyon szokás a temetőjárás, így csak segítséggel találtuk meg a sírokat, ahová a neveik ki sem voltak írva. Kalandos volt, és el is határoztuk, hogy pótoljuk a mulasztást és kiíratjuk a neveket.

Vendégség vendégség hátán

Nagy a nyüzsgés mostanában körülöttünk. Az elmúlt hosszú hétvégén itt volt két család egy-egy 14 hónapos kicsivel és elhozták Márkot és kicsi Annát is. Nekik mindig nagyon örülnek a lányok, sőt egyre jobban, mert azóta már többször is találkoztunk.

Majmok az ebédnél:

 A majmok mászni tanulnak a kismajmoktól:

Másnap mi mentünk Zsuzsáékhoz, ott is négy gyerek várt minket. A lányok erre úgy reagáltak, hogy az idő nagy részében egymásba bújtak, mintha otthon lennének és tudomást sem vettek a többiekről. Aztán a végére szocializálódtak, beálltak a fiús játékokba. Érdekes megfigyelni, ahogyan Julcsi és Márk megszereti egymást. Azért náluk sem úgy van, hogy egy csapásra összebarátkoznak, de ahogy egyre többször találkozunk, egyre nagyobb, bár sokszor titkolt örömmel üdvözlik egymást. Tegnap már nagyon jól ment a közös játék a kiskocsikkal, Anna is lelkesen beleélte magát.

Jártunk Laciéknál is egy mókás Halloween partin, ahol szégyenszemre csak mi mulasztottuk el a beöltözést. Karcsi szerint én banyának öltöztem. Szerintem ez épp fordítva van: otthoni banyából beöltöztem konszolidált, kedves társasági lénynek:) Szegény Karcsi viszont térdfájós és náthás betegnek öltözött. Másnap még felvette hozzá a torokgyulladásos jelmezét is, úgyhogy egyelőre még lábadozik. Ez éppen jó alibi volt neki, így hármasban mentünk el tegnap az orchidea-kiállításra, szép volt, és a lányokat nagyon érdekelte a virágkötés. 

Julcsi el is kapta a bemutató menyasszonyi csokor egy darabját, majd közölte, hogy Marcihoz megy férjhez. Hallod, Kriszta? Anna pedig azt énekelgette a kocsiban, hogy Kruchió Lacihoz megy feleségül és gyerekük születik. Az ő anyukájának már mondtam, nem volt ellenvetése:)