2011. november 6., vasárnap

Halottak napja

Kedden volt halottak napja, hazamentünk Óvárra. Szép volt, hosszú idő után most éreztem először igazán, hogy milyen fontos és szép tud lenni, ha elmegyünk a sírokhoz. Szeretném, ha a lányoknak természetes lenne, ahogyan az én családomban is az volt, csak bennem borult fel egy időre a rend. Tetszett nekik, együtt imádkoztunk a síroknál, ők maguk is készítettek csokrot, gyújtottunk mécsest. 

Három nagyszülő sírjához megyünk a lányokkal, sajnos. Szegényebb így az életük, de ezt talán mi érezzük igazán, ők ebbe nőnek bele. Nagypapi Óváron elkísért minket a sírokhoz, ő A Nagyszülő, nem kis feladat.

Másnap Gyömrőn megkerestük Karcsi nagyszüleinek sírját. Nem volt egyszerű, mert az ő családjában nem nagyon szokás a temetőjárás, így csak segítséggel találtuk meg a sírokat, ahová a neveik ki sem voltak írva. Kalandos volt, és el is határoztuk, hogy pótoljuk a mulasztást és kiíratjuk a neveket.

Nincsenek megjegyzések: