2011. december 31., szombat

Az év utolsó napjai

Csendes napok itthon - ez volt a terv..., aztán volt minden más is közben, furcsa is lett volna, ha nem így van.
Karácsony napjaiban itt volt apukám, lógtak rajta az unokái naphosszat. Sajnos ezeket a pillanatokat nem sikerült megörökíteni.

Megnéztük a Művészetek Palotájában a Diótörőt, a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, óriás- és kicsi bábokkal, szép díszletekkel, vetítéssel színesített előadást. A lányok tátott szájjal nézték végig.

Aznap este átjöttek hozzánk Karcsi Németországban élő barátai, köztük egy felnőtt testvérpár, akik úgy elszórakoztatták az aprókat, hogy öröm volt nézni.

Megtartottuk az immár hagyományos Eötvös-kollégista találkozót. A lányok nagy örömére gyerekesek is jöttek, így másnap délutánig tartott számukra a buli. Meg számunkra is. Jó volt.



Másnap, vagyis 31-én játékkal és mozival folytattuk, megnéztük a Csizmás Kandúrt, mindenki nagy örömére. Azóta Zsebi cicánknak, akit eddig sem kíméltek, új szerepeket kell vállalnia a szerepjátékban.

December 31 dupla ünnep nálunk: Anna születésnapja. Öt éves lett! Kicsit fáradtak voltunk már a hosszú éjszaka és a mozi után, a csupasz asztalra (ez egy tizenkilenc fős bulit követő állapot után pozitívan is értékelhető) került a torta, de kárpótlásként nagyon finom lett.



Azt hiszem, mindezek után a 2011-2012-es év fordulóját inkább átalszom. Majd jövőre koccintunk.

2011. december 27., kedd

2011. december 23., péntek

Házikó

Komoly kívánságok nem voltak az angyalokhoz, talán csak a fűzfaházikó. Tetszett is a neve, gondoltam, valami XXI. századi, vissza a természethez típusú, fából, vesszőből készült termék: de nem, színtiszta műanyag. Így ez is kiesett a listáról, és gyorsan ugrasztottam Karcsit (aki fél kezére és fél lábára éppen rokkant, de nem tiltakozott), hogy készítsen egy házalapot lécekből, és vettem hozzá hullámpapírt, meg dekorációs elemeket, mert Julcsi vágya éppen az volt, hogy maga építsen házat. Készíthet falakat, tetőt. Remélem, ezzel mindketten elégedettek lesznek.

Most már Anna is írni tanul

Egész oldalakat ír tele..., de csak ő tudja elolvasni. Hosszú és szórakoztató meséket ír, mókás nevű szereplőkkel.
Már régebben is olvasott fel az Angéla nénitől kapott imádságos könyvből ilyen című meséket, mint. Szűz Mária biciklizni tanul...:)
Lassan egészen különös mesevilág alakul ki nálunk, egyre több lakóval, én viszont egyre inkább idegenül mozgok közöttük, már nem nekem mesélik, hanem egymásnak, mi csak néha kapunk belőle morzsákat. Néha cserélnék a lányaimmal, szívesebben mozognék az ő figuráik között.

2011. december 19., hétfő

Karácsonyi kívánságlista

Azaz a karácsonyi kívánságlista hiánya. Rejtély, de valójában nincsenek kívánságok. Vagy csak nem figyelek eléggé? Persze elhangzik ez meg az, de aztán elfelejtődik. Vagy minimaxos reklámból való, amire zsarnok anya azonnal nemet mond, de legalábbis húzza a száját.

Tegnap Julcsi elárult valamit az autóban:
- Anya én megmondom, mit kérek karácsonyra. De NE ÁRULD EL SENKINEK! (Ez utóbbi elég csúnya hangsúllyal).
- Jó. Mondd, mit kérsz!
- De TÉNYLEG NE ÁRULD EL SENKINEK! (a hangsúly változatlan, sőt, én kezdek aggódni...)
- Rendben, nem árulom el senkinek.
- Szeretetet mindenkinek.
- Ez nagyon szép kívánság (mondom meghatottan)! De miért mondod ilyen csúnyán (mondom megböbbenve)?
- (Sírás...) Mert ha elmondod, hogy ezt kérem, mindenki ki fog nevetni!

Jujjuj, egy újabb földönkívülivel gyarapszik a családunk, azt hiszem...