2012. január 28., szombat

Az idő

"Bámulom a gyermeket. Sajátos, átmeneti állapotban él. Nem érzi még az időt, nem érzi azt, ami számára nincs. Természeténél fogva, úgy kilenc éves korig, számára az idő érintetlen fogalom lenne, csakhogy mi aggódva, sietve kezébe adjuk, lehívjuk őt magunk közé ittmaradásra, mert így tudunk még csak szeretni, idő-ketrecben, percekért szorongva. Gyermekeink nem értik ezt, mert nincs tudásuk az időről. Minél fiatalabbak, annál inkább áthatja őket az örökkévalóság. Boldogok. Ha engedjük. Szépek, mert rokonai az időtlennek, szépségesek, mert valahol az úton vannak, mert még nincsenek itt egészen."

Anyukám írta régen, és sokszor eszembe jut, amikor félbeszakítom a lányokat a játékban, mert épp valahová sietnünk kell, mert én mindig mindenhová sietek, mintha különben nem érnék oda.

2 megjegyzés:

Virag írta...

uuu ez nagyon szép:) itt ülök bakter könnyes szemekkel:))) puszik

karcsi írta...

pont ezt mondtam én is ma reggel, hogy nem hajt a tatár