2012. március 31., szombat

Anna is ír

Alig múlt ötéves, de mindenképpen meg akarja tanulni. Hol Julcsit, hol engem kérdezget, másolja a feliratokat. Őrület.

Közben pedig egyre gyakrabban gondolok arra, hogy megtaníthatnám őket játékosan olaszra. Egyelőre csak pár dalocskát tudnak és még nem sikerült összeszednem magam, hogy módszeresen tanítsam őket. Na, majd Róma után.

Pozitív hozzállás

Kiküldtem a lányokat száraz leveleket szedni - rengeteg van, a fára felfutó borostyán gyökerét valószínűleg elvágták gyeprács-lerakás közben. Hatalmas szél fúj, összevissza tereli a levélkupacokat, de ők állítják, hogy jó ez így és nem is fáznak.
Julcsi még azt is hozzátette: "A szél is segít, egy kupacba teszi a leveleket."

2012. március 27., kedd

Újdonságok

Julcsit beirattam az iskolába. Egészen hihetetlen, hogy idáig jutottunk. Ír, olvas, csodaszépen rajzol, színdarabokat rendez és ad elő, felesel mindenkinek, mindig kész a frappáns válasszal - valahogy ezek maguktól jöttek. El sem tudom képzelni, milyen lesz, ha rendszeresen kell tanulni, készülni, rendben tartani a holmit. Az egyetlen reményem, hogy majd neki sikerül mindez, mert magamban annyira nem bízom.
Azon gondolkoztam, hogy engem még megtanítottak otthon a kötelességteljesítésre, a rendszerességre, csak aztán az évek során egyre rapszodikusabbá vált minden feladatteljesítésem. Az utolsó pillanatban véletlenszerűen minden a helyére kerül, fordítási határidőből sosem csúszom ki, nem kérek haladékot - na de mi lesz a gyerekekkel? Én hogyan tanítom meg nekik a rendszerességet???

Most már egyértelműen azt állítja az endokrinológus, hogy kell Julcsinak növekedésihormon-pótlás. A dilemma megszűnni látszik, kapni fog. Ő is ezt szeretné. Még akkor is, ha tudja: kezdetben picit fájni fog az injekciózás, de legalábbis kellemetlen lesz.

2012. március 22., csütörtök

Ars poetica

Vettünk műanyag csíkokat, amiből karkötőt lehet fonni..., de nem emlékeztem rá, hogyan is kell, sőt, a nevét sem tudom. Hazaérve Julcsi azonnal el akart kezdeni kézműveskedni vele. Mondtam neki, hogy nem emlékszem, mit kell vele csinálni. Erre értetlenkedve nézett rám:
De anya, én nem azt akarom vele csinálni, amit KELL, hanem amit KITALÁLOK.
És lett belőle sok kicsi nyuszi.

2012. március 17., szombat

Március 15-i hétvége


Mozgalmasan telt. Szokásos kollégiumi megemlékezés a Várhegyen. Nem szoktuk kihagyni, mert nagyon jó régi ismerősökkel találkozni... bár most kissé fáradtak voltunk, és idén nem volt gyereksereg sem.

Julcsi ismét fogott egy kis gyíkot... mint két évvel ezelőtt Szigligeten. Akkor nem tudtuk lebeszélni róla, hogy felvigye egészen a várig. Ennek most nagyobb szerencséje volt, betettük egy társa mellé két kő közé a hasadékba.
Pénteken elmentünk a Vasúttörténeti parkba, megmásztuk a vonatokat, ültünk kisvonaton, bementünk a mozdonyforgatóba... nem állítom, hogy hatalmas műszaki érdeklődéssel álltunk a dolgok elé, de érdekes volt, vidám és mozgalmas. Orsit és kisfiát, Misikét megfűztük, hogy jöjjenek el hozzánk és aludjanak nálunk. Nehezen álltak rá, akkor még nem tudták, hogy jó nálunk aludni, ébredni, és ismét újabb ötletekkel, programokkal folytatni a napot a hazamenetel helyett.


Ez már a másnap: elcsábítottuk őket a kincsem parkba, ahová Zsuzsáékkel és Anjával, egy lengyel lánnyal mentünk.





2012. március 11., vasárnap

2012. március 1., csütörtök

Betegnek lenni jobb, vagy betegek közt egészségesnek?

Majdnem az egész család beteg, lázas, influenzás. Kivéve Julcsit. Ebéd után kidőltünk: Anna elaludt a gyerekszobában, én a dolgozóban, Karcsi a nappaliban. Julcsi elkeseredve jött hozzám, hogy neki nincs hova menni. Mire kiküldtem az apjához, hogy küldje be őt a hálóba aludni. Karcsi azt mondta, őt nem zavarja, játsszon mellette. Persze Julcsi nem tudta megállni, hogy néha fel ne verje, ha már úgyis kéznél van, ebből aztán civakodás lett. Egyszer csak jött hozzám egy kis saját készítésű füzettel, panaszkodva: apa nem akarja elolvasni.... Persze, hogy nem akarja, alszik, majd utána - mondtam neki.

Pár perc múlva beszaladt, rám rakott egy A4-es lapot, majd kiszaladt. Ez volt ráírva:

ANYA ÉRCSMEG

És utána minden jó lett. Összeölelkeztünk, beszélgettünk, javasoltam neki játékot, és most derűsen kirakózik magában. De jó lenne, ha néha velünk is foglalkozna valaki, ha üzenünk!