2012. március 22., csütörtök

Ars poetica

Vettünk műanyag csíkokat, amiből karkötőt lehet fonni..., de nem emlékeztem rá, hogyan is kell, sőt, a nevét sem tudom. Hazaérve Julcsi azonnal el akart kezdeni kézműveskedni vele. Mondtam neki, hogy nem emlékszem, mit kell vele csinálni. Erre értetlenkedve nézett rám:
De anya, én nem azt akarom vele csinálni, amit KELL, hanem amit KITALÁLOK.
És lett belőle sok kicsi nyuszi.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

A hugaim még régen kaptak egy ilyen könyvet tőlem, de sosem használták. Majd szólok, hogy kerítsék elő, és anyán keresztül eljuttatják!
Ha kell. Bár Julcsi sosem fogy ki a kreativitásból.
Puszi nektek!
Kata

Zsuzsa írta...

Jó, köszönjük! Bár lassan elfogynak a drótok, de majd veszünk másikat.