2012. március 27., kedd

Újdonságok

Julcsit beirattam az iskolába. Egészen hihetetlen, hogy idáig jutottunk. Ír, olvas, csodaszépen rajzol, színdarabokat rendez és ad elő, felesel mindenkinek, mindig kész a frappáns válasszal - valahogy ezek maguktól jöttek. El sem tudom képzelni, milyen lesz, ha rendszeresen kell tanulni, készülni, rendben tartani a holmit. Az egyetlen reményem, hogy majd neki sikerül mindez, mert magamban annyira nem bízom.
Azon gondolkoztam, hogy engem még megtanítottak otthon a kötelességteljesítésre, a rendszerességre, csak aztán az évek során egyre rapszodikusabbá vált minden feladatteljesítésem. Az utolsó pillanatban véletlenszerűen minden a helyére kerül, fordítási határidőből sosem csúszom ki, nem kérek haladékot - na de mi lesz a gyerekekkel? Én hogyan tanítom meg nekik a rendszerességet???

Most már egyértelműen azt állítja az endokrinológus, hogy kell Julcsinak növekedésihormon-pótlás. A dilemma megszűnni látszik, kapni fog. Ő is ezt szeretné. Még akkor is, ha tudja: kezdetben picit fájni fog az injekciózás, de legalábbis kellemetlen lesz.

Nincsenek megjegyzések: