2012. április 20., péntek

Elkezdtük

Elkezdtük a rettegett kezelést. Ami addig volt rettegett, amíg dilemma formájában volt jelen.
A növekedésihormon-szintje alacsony, egyre jobban lemarad magasságban a kortársaitól. A megelőző vizsgálatok egyértelműen azt bizonyították, hogy szükség van rá. Persze mivel az előfeltevésem az volt, hogy ez majd úgyis megoldódik magától, majd később megnő, ezért a vizsgálatok eredményei után sem volt egyértelmű a döntés. Hiszen nem beteg, csak kicsi. A doktornő szerint kezelés nélkül 130-140 centi lesz felnőttkorában. Ez rosszul hangzik, de hajlottam arra is, hogy ne higgyem el. Ismét egy olyan kérdés, amire sem igazoló, sem cáfoló bizonyítékot nem találtam. És ott volt a felelősség súlya: mi lesz, ha majd kamaszkorában megkérdezi, hogy miért nem tettünk valamit, holott megtehettük volna. Nehéz volt más helyett dönteni. Csak azért, mert ő még gyerek, én meg felnőtt vagyok.

Ám Julcsi egy tündér, és ezt a döntést végül mégis ő hozta meg. Amikor a doktornő mindent elmondott és javasolta, hogy mihamarabb kezdjük adni az injekciókat, én haladékot kértem. Kijöttünk a rendelőből és megkérdeztem Julcsit, mit gondol erről, ő mit szeretne. Elmondtam, hogy ez azzal jár, mindennap szurit kap. Ő retteg a szuritól, az oltásoknál nagyjelenetet csinál, kapálózik, kiabál (én ugyanezt tettem kiskoromban). A válasza mégis egyértelmű volt: szeretne szurit kapni, akkor is, ha fáj. (Ráadásul ez nem is fáj.) Meg szeretne nőni, nem jó neki, hogy ennyivel kisebb a többieknél, senki nem hiszi el, hogy iskolába megy és hároméves gyerekként kezelik, miközben rendkívül okos, érzékeny kislány.

Elkezdtük. Innentől kezdve nem dilemma, hanem rutin. Még izgalmas is, esténként készülünk rá, újabb rituálé a szép és biztonságot adó esti rituálé-sorban. A mese után, az áldás és ima előtt.

2 megjegyzés:

H. Tünde írta...

Sok sikert a kezeléshez, biztosan jó döntést hoztatok, vagyis Julcsi! Meddig tart az injekciózás?

Zsuzsa írta...

Köszi! Nagyon sokáig, egészen addig, amíg tart a növekedés.