2012. június 18., hétfő

Mégiscsak

Azért mégiscsak a legjobb dolog a világon azt látni, hogy az ember gyerekei boldogan kacagnak, játszanak egymással. És a legrosszabb az értük való aggodalom.

Megint képek - kifogytam a szóból




És itthon, kelep-kelep:
Vagy kard ki, kard (némi, Flórától tanult karate-mozdulattal vegyítve):

2012. június 3., vasárnap

Előbb persze gyereknap is volt...

 A piactéren:


 A plébániaudvaron:



 És még otthon is:


Az összes gyerek jól szórakozott:
 

És volt Karizmák ünnepe is Máriaremetén. Irtó béna kifejezésnek tartottam, eddig hogy családbarát, rendezvény, de most rájöttem, hogy ilyen tényleg van: barátságos hely, sok kis sátor, egyszerű dolgok, semmi felhajtás, mégis nagyon jól érezték magukat gyerekek, felnőttek egyaránt. És ami a legjobban tetszett: rengeteg ember, de semmi lángossütő, lacipecsenye, bográcsolás... csak zsíroskenyér és málnaszörp. Nem volt miért ácsingózni, követelőzni, mégis mindenki elégedett
volt. Megyünk máskor is.

Vége az évnek

Évzáró, ballagás... megvolt minden, bár holnap ugyanúgy mennek oviba, mint eddig. Nem csodálnám, ha nem értenék.




Julcsi elballagott az oviból. Édes volt, ügyesen mondta a verseket, s kis incifinci volt a sor végén, egy fejjel kisebb a többieknél... és ugyanabban a kissé bizonytalan testtartásban ácsorgott, ahogy én szoktam kislánykoromban. És rettentő büszke volt rá, hogy már ilyen nagylány!

Anna is ügyes volt, most először aktívan és vidáman vett részt a közös műsorban, látszott, hogy végre otthon érzi magát. Nem csoda, hiszen sok jó barátnője van, Kovács Annával az élen. Nagyon örülök, hogy mindkettőjüknek van legjobb barátnője, és annak is, hogy több más barátnő is van.
Sajnos a fényképezőgépet pár napja eláztattam, most már lehet vele fotózni, de csakis nagyon piros szemeket.

Az rejtély, miért karácsonyi műsort adtak elő az évzárón...