2012. július 30., hétfő

Megható

Csak úgy kaptam, a vasárnap ebéd utáni csendes pihenő alatt - ami csak nekem volt csendes, nekik meglehetősen hangos - a hátamra tették, mire mordultam egyet, hogy majd ha kinyitom a szemem, elolvasom.
Elolvastam. És meghatódtam. Nagyon.






2012. július 29., vasárnap

Pihentető nyarlás

Amióta gyerekeim vannak, a nyaralás - bár jó dolog - kicsit azért mindig fárasztó is. Bepakolom a fél házat, hogy ne unatkozzanak, szórakoztatom őket út közben, egy percre sem vehetem le róluk a szememet, mert leginkább vízparton vagyunk - nagyjából erről szólt (A Karcsival való párbeszéd pedig erről: Figyelj már oda rájuk egy kicsit! - De hát nyaralni jöttem! - Én is.). Most is hasonló, de egyre inkább eltűnnek ezek a gyakorlati nehézségek, és a nyaralás kezd pihenéssé válni nekem is. A csomagolás gyorsan megy, a kocsiban játszanak, olvasgatnak, mesecédét hallgatnak és csak néha-néha sírnak, a vízparton ugyan figyelni kell rájuk, de már nekem is igazi szórakozás a velük való lubickolás, bohóckodás a vízben.

Voltunk Gyuriéknál Révfülöpön, Karcsi ismerősének a kölcsön-házában Becehegyen, és a közösséggel Tihanyban. Érdekes tapasztalat, hogy a legjobban akkor érezték magukat a lányok, amikor négyesben voltunk, vagyis Becehegyen. Tihanyban is remekül érezték magukat Misikével és a Szőke gyerekekkel, csak akkor már hiányzott nekik a két kiscica. Mert hogy van két kiscicánk, de erről majd külön.

2012. július 10., kedd

Nyaraltunk

Amennyiben nyaralásnak lehet nevezni három napot, amit három helyszínen, három család társaságában töltöttünk. Számomra abszolút beillik nyaralásnak, a lányok edződnek a tempómhoz..., a lánysereg Karcsija azért kérdéses ebből a szempontból:) De nem méltatlankodik, nálunk az az én szerepem.

Első nap: Lipóton Mónika barátnőméknél, tüneményes Jázmin lánya társaságában, a remek lipóti stranddal fűszerezve:

Második nap: reggeli indulás kissé nehézkes (Lányok: Anya, maradjunk még, játszani akarunk, nézzük meg az E.T-t, ne menjünk el... Anya: De, mennünk kell, várnak Győrben Flóráék, nem lesz időnk a fesztiválra.... Vagyis én voltam a sárkány, a lányok hiába ríttak - de tudtam, hogy egy óra múlva már Flóráéknak örülnek és a gyerekprogramoknak, csak ezt ők persze nem tudhatták.) Györkőcfesztivál, nyüzsgés, negyven fok, Márkus Színház (csudajó!), agyagozás, játékok, és persze Flóráék:





Harmadik nap: Győrkőcfesztivál után végre elérkeztünk utunk célpontjához, nagypapiékhoz. Ettünk, ittunk, strandoltunk.


És ha mindez nem lenne elég: péntek délelőtt voltunk Julcsival kontrollon, kiderült, hogy sokat nőtt.
Én vasárnap hajnalban még el akartam menni osztrák bolhapiacra, de ez sajnos/szerencsére nem sikerült, mert a közelben nem volt, Edina pedig, aki elvitt volna a távolabbira, inkább a Balatonra ment. Jól tette, így legalább jelen lehettem délelőtt is a saját életemben, azaz nagypapiéknál, a Dunánál, a játszótéren, a temetőben.