2012. július 29., vasárnap

Pihentető nyarlás

Amióta gyerekeim vannak, a nyaralás - bár jó dolog - kicsit azért mindig fárasztó is. Bepakolom a fél házat, hogy ne unatkozzanak, szórakoztatom őket út közben, egy percre sem vehetem le róluk a szememet, mert leginkább vízparton vagyunk - nagyjából erről szólt (A Karcsival való párbeszéd pedig erről: Figyelj már oda rájuk egy kicsit! - De hát nyaralni jöttem! - Én is.). Most is hasonló, de egyre inkább eltűnnek ezek a gyakorlati nehézségek, és a nyaralás kezd pihenéssé válni nekem is. A csomagolás gyorsan megy, a kocsiban játszanak, olvasgatnak, mesecédét hallgatnak és csak néha-néha sírnak, a vízparton ugyan figyelni kell rájuk, de már nekem is igazi szórakozás a velük való lubickolás, bohóckodás a vízben.

Voltunk Gyuriéknál Révfülöpön, Karcsi ismerősének a kölcsön-házában Becehegyen, és a közösséggel Tihanyban. Érdekes tapasztalat, hogy a legjobban akkor érezték magukat a lányok, amikor négyesben voltunk, vagyis Becehegyen. Tihanyban is remekül érezték magukat Misikével és a Szőke gyerekekkel, csak akkor már hiányzott nekik a két kiscica. Mert hogy van két kiscicánk, de erről majd külön.

Nincsenek megjegyzések: