2012. november 29., csütörtök

Annyi minden zajlik, én meg nem írok semmit. Pedig Julcsi és Anna biztosan szívesen olvasnák majd felnőttkorukban, hogyan is éltünk az iskolakezdés idején.

Julcsi lelkes kisiskolás, minden tetszik neki, minden tantárgyat szeret, a tanítónénijét rajongva szereti, vele álmodik. Lelkesen gyakorolja a betűket, amiket tulajdonképpen már régóta le tud írni, de szívesen eljátssza, hogy minden új neki. A leckéjét pillanatok alatt megírja - talán ezért sem rajong a napköziért, ahol túl sok időt kell ezzel tölteni. Kinga néni pedig szigorú, katonás. Igyekszem, hogy minél kevesebb időt kelljen a napköziben töltenie, de teljesen kivenni nem tudom: hétfőn, csütörtökön eljön korábban, mert ritmikus sportgimnasztika kezdődik, hétfőn napközi időben bagolysuli, szerdán elviszem napközi helyett szorobán szakkörre, pénteken ebéd után hazajön. Ahhoz képest, hogy nem akartam szakkörökre hurcolni őket, elég sok minden összegyűlt, nem tudtunk lemondani semmi jóról.

Anna a fő-fő sportgimnasztikás, ő kezdettől fogva lelkesen jár, Julcsi csak most kapott kedvet. Anna nagyon ügyes, remek spárgát csinál, és nagyon komolyan veszi a feladatokat. Péntek reggelente meg úszni jár, azt is nagyon élvezi. Mindez persze meglepő a titkon a "no sport" elvét valló családban, ám örülünk neki. 

Na, ez elég unalmas kis bejegyzés lett, de a tények megörökítéseként megteszi.

Nincsenek megjegyzések: