2012. december 31., hétfő

Karácsony itthon és másképp

A karácsonyi készülődés meglepően nyugalmasan zajlott, az ajándékok beszerzése és a sütés-főzés sem okozott különösebb bonyodalmat. A lányok minden sütiben segítettek, szaggattak, kentek... és végre meg is eszik a sütiket akkor is, ha lekvár van bennük.

Különleges karácsony volt, mert a 25-ét a Sant'Egidio közösséggel ünnepeltük, együtt a szegényekkel. Egy hónapos készület előzte meg: mentem megismerkedni a meghívandó vendégekkel, különös, megrendítő és szép találkozások voltak; meg kellett szervezni az ebédet magát, az étkészletet, a meghívásokat, a segítőket, a szállítást, a pakolást, a takarítást, az ajándékok beszerzését, csomagolását... Biztosan áldás volt az egész kezdeményezésen, mert szinte minden gördülékenyen ment, rengetegen segítettek, akkor is, amikor nem is vártam. Egy kis pont volt, amikor épp ott nem segítettek, ahol a leginkább vártam volna, de hirtelen az is megoldódott, mintha valami csoda történt volna, úgyhogy minden gördült tovább és nagyon szép ünnepség volt, együtt ettünk a város szegényeivel nagy, terített asztaloknál. Karcsi orgonált, a lányok énekeltek (illetve inkább bohóckodtak,szokás szerint).

Másnap jött nagypapi, ez mindig nagy öröm, a lányok körülzsongják. Voltunk együtt moziban, megnéztük a Csingilinget, tündéres-csillámos-negédes mese, de még a fiúk is meghatódtak rajta:)

Most pedig szilveszterre készülődünk, minden különösebb szervezés nélkül a legjobban látszik alakulni, jönnek Marikáék és Laciék, sőt, Mariannék is beköszönnek. Julcsi pedig épp most teregetett ki egy egész mosógépnyi ruhát - meg vagyok döbbenve. Ja, és örülök is neki,

Nincsenek megjegyzések: