2013. december 3., kedd

Reménytelenül

le vagyok maradva, lassan belenyugszom, hogy a lányok csak 6-7 éves korukig tudják majd nyomon követni a gyerekkorukat a blog alapján. Remélem, az emlékezetük alkalmas lesz arra, hogy innentől fogva maga tárolja, amit kell, amire érdemes emlékezni.

Julcsi lelkesen zongorázik, Kata néni, a tanárnénije tüneményes, nem csoda, hogy szeret járni. Igaz, a szorobánt is nagyon szerette tavaly, ezért aztán kicsit tartok tőle, nehogy ez a szerelem is elmúljon. Csütörtökön lesz az első fellépés:) Az iskolában, úgy tűnik, minden rendben van, bár sokat nem tudok, nem nagyon mesél. Illetve egyre többet, de ezért nap mint nap meg kell küzdenem. A tanulás nem okoz neki gondot, viszont mostanában mondogatja, hogy már nem szereti az iskolát. Talán mert nincs igazi barátnője az osztályban. Van sok lány, aki lehetne barátnő, valamilyen szinten az is, de nem az a szívbéli, mint Flóra volt az oviban (és van most is, csak ritkán találkoznak). Julcsi szereti megmondani, hogy is legyenek a dolgok, viszont meglehetősen más az ízlése, mint a látszólag hozzá hasonló lányoknak. Az oviban még jól ment, hogy ő dirigált: ki legyen az őzike, ki  a kutya, ki a napocska, és kezdődhetett a jelenet a rendezésében. Emi szülinapján lett világos: ő nem szereti, amit a többiek szeretnek, a többiek meg nem szeretnének mást csinálni. Igazi buli volt, hangos zenével, Julcsi pedig a fülét befogva ült a szoba közepén. Valahol értem, én sem bírnám, ugyanakkor ez még csak a kezdet, és könnyebb lenne, ha megpróbálna egy kicsit alkalmazkodni. Azért nagyon nem aggódom, csupa szeretet, csupa fantázia, a felnőttek és a kisebbek is szeretik, meg a nagy gyerekek is. Az osztályban pedig nem könnyű alkalmazkodni sok erős egyéniség között.

Anna remekül vette az akadályt, már az első nap kiderült, hogy minden várakozást meghazudtolva ő mégiscsak szeret iskolás lenni. Már az első nap sem mondta, hogy rossz volt. Vagyis csak jó lehetett, különben hangosan tiltakozott volna. És azóta is jó, van sok barátnő, különösen Lilla és Laura, és még sok más név is elhangzik. Aranyos kislányok, mindent együtt csinálnak, hamar elválaszthatatlanok lettek. Anna az iskolában csendes, szorgalmas, ügyes. Csendben ücsörög, de ha azt mondják neki, hogy akkor nem lesz példás a szorgalma, akkor inkább jelentkezik és mindent tud. Már kapott beírást is: sokszor elkésett. Na jó, a beírást én kaptam, hiszen én viszem, Viszont azóta kicsit szorong, sokszor fájt a hasa, és sürget reggel, nehogy elkéssünk. Szakkörre nem akar járni, egy roppant egyszerű okból: nincs ott anya. Hát ha nem, nem, végülis van itthon meseolvasás, kézműveskedés, olaszozás, zongorázás, barátnőzés, nagyon másra úgysincs szüksége egyelőre.
Anna tehát az iskolában kis eminens, kérdezik is a tanítónénik, itthon is ilyen-e. Hát nem. Sőt, nagyon hangos, mindig akar valamit, követelőzik, ellenkezik. Néha nehezen viselem, hogy csakazértse csinál úgy semmit, ahogy szeretném. Meg kellene tanulnom türelmesebbnek és okosabbnak lenni vele, mert erővel hiába feszülök az akaratának. Furfangos, okos. És bújós kiscica, az egyik pillanatban dühöng, aztán meg hízeleg.


Nincsenek megjegyzések: