Karcsi és a lánysereg

Téli napok

2012-02-05T20:16:00.000+01:00

Olvasgatunk, tévézünk, macskázunk... és megpróbáltunk iglut készíteni. Azt hiszem, nem élnénk meg sokáig a sarkvidéken..., de azért szép lett, és jó benne lenni.

Julcsi jelmezt varr

2012-02-04T12:47:00.001+01:00

Egyedül. Már napok óta mondja, hogy az egyik kis barátjának nem lesz jelmeze, mert az anyukája nem készít neki. tegnapelőtt rávarrt egy sapira két zoknit fülnek, az lett a kutyafej. Nem vettem igazán komolyan, de ma meg egy régi nadrágot kért, hogy farkat varrjon rá. Lehet, hogy tényleg lesz egy kutyajelmeze a kis barátjának?

Karácsony előtt a kis Gusztávónak készített ajándékcsomagot, amit végül nem tudtunk átadni, mert Gusztávó nem jött oviba. Pedig Julcsi nagyon várta. Gusztávó a cigánytelepen lakik, pici fiú, hat testvérével együtt a nagymama vette magához, mert anyukája meghalt asztmás rohamban. Orsi mesélte róla, hogy amikor először járt a telepen, Gusztávó még icipici volt, és a legnagyobb hidegben lyukas cipőben, zokni nélkül jött ki nővérébe kapaszkodva a házból. Örülök, hogy Julcsi törődik vele időnként. A többiek sokat csúfolják, hogy piszkos, mindig taknyos... Az óvónéni szerint ő az, aki a legalaposabban mos kezet a mosdóban, mégsem mindenki akarja megfogni a kezét, ha sorban állnak. A nagymamát is időnként szidják (mint minden telepen lakót), hogy így-úgy nem figyel a gyerekekre, gondatlan. Szerintem egy hős. Vajon közülünk ki venne magához egy nyomorúságos kis házikóba hat gyereket?

Végre!

2012-02-04T12:41:00.000+01:00

Éjszaka óta esik a hó! Folyamatosan.

A teraszunkon a rigók a macska tányérjából csipegetik a macskaeledelt. Pedig tettünk ki nekik magot is a madáretetőbe.

Mi pedig vidámak vagyunk. Reggel elhatároztuk, hogy azonnal szánkózni indulunk. Tízre el is készültünk, kihúztam őket a kistóra a dombhoz. Azt hittem, tele lesz a város szánkókkal, gyerekekkel, de odafelé még senkit nem láttunk, ott pedig csak egy apuka volt a kisfiával. Fura ez a 21. század.

Na jó, azért közben jöttek mások is, és visszafelé már találkoztunk szánkózókkal, lehet, hogy csak bennünk ágaskodott túlzottan a hó miatti öröm. Ennek nem lehetett ellenállni.

Húztam őket, húztuk egymást, csúsztunk a dombon, a lányok bementek a dzsumbujba is egy kis kalandtúrára... nagyon jó volt. És még most is esik!

Az idő

2012-01-28T15:38:00.000+01:00

"Bámulom a gyermeket. Sajátos, átmeneti állapotban él. Nem érzi még az időt, nem érzi azt, ami számára nincs. Természeténél fogva, úgy kilenc éves korig, számára az idő érintetlen fogalom lenne, csakhogy mi aggódva, sietve kezébe adjuk, lehívjuk őt magunk közé ittmaradásra, mert így tudunk még csak szeretni, idő-ketrecben, percekért szorongva. Gyermekeink nem értik ezt, mert nincs tudásuk az időről. Minél fiatalabbak, annál inkább áthatja őket az örökkévalóság. Boldogok. Ha engedjük. Szépek, mert rokonai az időtlennek, szépségesek, mert valahol az úton vannak, mert még nincsenek itt egészen."

Anyukám írta régen, és sokszor eszembe jut, amikor félbeszakítom a lányokat a játékban, mert épp valahová sietnünk kell, mert én mindig mindenhová sietek, mintha különben nem érnék oda.

Barátság

2012-01-28T10:40:00.000+01:00

Már harmadszor hallom ma reggel a szobából a duettet:
Béke, béke, barátság, veszekedni szamárság,
ha még egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk.
Mindezt úgy, hogy közben (igaz, csigatempóban) rendet raknak. El sem hiszem.

Na, közben hallok pár szidalmat is (te szemét, miért nem rakodsz!, gonosz vagy!), ami után rögtön elkezdik énekelgetni, hogy Béke, béke, barátság..., majd közösen körbezümmögik a szobát, keresve, hol van még rumli (szinte mindenhol).

Úgy látszik, hozzám hasonló intenzitással váltakoznak bennük is az érzések, hangulatok..., remélem, nálam jobban sikerül majd egyensúlyt teremteniük magukban:)

Ezt is le kell írni

2012-01-18T15:05:00.000+01:00

Tulajdonképpen azért írom a blogot, hogy a gyerekeim majd vissza tudják olvasni, hogyan is telt a gyerekkoruk. Akkor viszont nem maradhatnak elhallgatott részletek, így hát leírom, hogy Annát ma jól elfenekeltem. Folyamatosan kiabált, és amikor rászóltam, megállás nélkül ordított, perceken át. Próbáltuk megfenyegetni, hogy visszavisszük az oviba és mégis ott kell aludni (ma meglepetés-hazajövetel volt ebéd után, mert ráértem). Nem hatott, egyre hangosabban kiabált, mire beküldtem a hálószobába. ott viszont Julcsival kezdett el erőszakoskodni, és akkor csattant(am) el. Hááááát, nem vagyok rá büszke, sosem, ha így alakul.

Ráadásul még meg is értem, nekem is jólesne néha jó hangos, folyamatos ordítással megszabadulni az összegyűlt feszültségtől. Lehet, kipróbálom:) Azért némi gyakorlatom van már.

Ja, és tegnap megfogadta, hogy mindig jó kislány lesz. Szépen elrakodott, önállóan felöltözött, kikészítette este a mesét, és nagyon de nagyon stréberkedett:) Úgyhogy tegnap ismét megerősödött bennem, hogy rá a pozitív megerősítés hat, minél inkább dicsérem, annál inkább igyekszik. Sajnos erről az előbb pár percre megfeledkeztem.

Mindenesetre most békésen játszanak. Órákon keresztül tartanak a szerepjátékaik, ügyesen reagálnak egymásra, kölcsönösen tesznek javaslatokat a folytatásra, én meg büszkén hallgatom fél füllel.

Hancúr

2012-01-12T20:25:00.001+01:00

Jó, amikor nagypapi itt van, mert van esti hancúr. Rajta kezdik, és a végén én is kedvet kapok. És ilyenkor mindig rájövök, hogy nálunk nem szokott hancúrozás lenni, és ez kár.
Persze van sok más, ami jó. Most például nagypapi olvas mesét, egy norvég népmesét a cserfes királylányról. Sok mesét olvasunk, rengeteg kiolvasott saját és könyvtári könyv van már a hátunk mögött. Lassan rászánom magam Ruminire is, amihez kitartás kell, mert hosszú és több estét igényel.

Közben harmadszorra hallom, hogy apukám keresi a lányok pizsamanadrágját. Régen lehettem kislány, ha nem emlékszik, hogy hálóinghez nem kell pizsamanadrág:)

Szülinapi zsúr

2012-01-11T14:06:00.001+01:00

Másnap ismét Annát ünnepeltük, szülinapot zsúrt tartottunk ovistársakkal, barátokkal. Anna elemében van, ha ő áll a középpontban. Már előző nap is mindenkinek el akarta mondani, milyen nagy nap lesz másnap.
Azt hiszem, gyerekek és felnőttek is jól érezték magukat. Kezdetben a zsúrokon próbáltam szórakoztatni a gyerekeket, mostanra leginkább magukat szórakoztatják és a felnőtteknek is jó alkalom a találkozásra, beszélgetésre.

Apa-varázsló működésbe lendült és bemutatta a Möbius-szalagot. Vagy valami olyasmit. Nagyon szurkoltunk neki:

Hohó, olyan nincs, hogy idén nem látunk havat!

2012-01-11T13:58:00.000+01:00

Azóta láttunk már itthon is, de sajnos nem maradt meg.
Viszont szombaton Kékestetőn voltunk, és igazi téli túrán vettünk részt. Haboztam, vigyem-e a lányokat a gyalogútra, de végül arra jutottam, hogy edződniük kell. Persze ilyenkor leginkább én edződöm, amikor a 17 kilójukat cipelem a hátamon. Azért az út felét megtették gyalog. És én is túléltem a másik felét, szerencsére segítőim is akadtak, mert kétszer 17 kilót már végképp nem tudtam volna felvinni.

Az év utolsó napjai

2011-12-31T21:41:00.000+01:00

Csendes napok itthon - ez volt a terv..., aztán volt minden más is közben, furcsa is lett volna, ha nem így van.
Karácsony napjaiban itt volt apukám, lógtak rajta az unokái naphosszat. Sajnos ezeket a pillanatokat nem sikerült megörökíteni.

Megnéztük a Művészetek Palotájában a Diótörőt, a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, óriás- és kicsi bábokkal, szép díszletekkel, vetítéssel színesített előadást. A lányok tátott szájjal nézték végig.

Aznap este átjöttek hozzánk Karcsi Németországban élő barátai, köztük egy felnőtt testvérpár, akik úgy elszórakoztatták az aprókat, hogy öröm volt nézni.

Megtartottuk az immár hagyományos Eötvös-kollégista találkozót. A lányok nagy örömére gyerekesek is jöttek, így másnap délutánig tartott számukra a buli. Meg számunkra is. Jó volt.

Másnap, vagyis 31-én játékkal és mozival folytattuk, megnéztük a Csizmás Kandúrt, mindenki nagy örömére. Azóta Zsebi cicánknak, akit eddig sem kíméltek, új szerepeket kell vállalnia a szerepjátékban.

December 31 dupla ünnep nálunk: Anna születésnapja. Öt éves lett! Kicsit fáradtak voltunk már a hosszú éjszaka és a mozi után, a csupasz asztalra (ez egy tizenkilenc fős bulit követő állapot után pozitívan is értékelhető) került a torta, de kárpótlásként nagyon finom lett.

Azt hiszem, mindezek után a 2011-2012-es év fordulóját inkább átalszom. Majd jövőre koccintunk.

Karácsony

2011-12-27T14:35:00.000+01:00

Házikó

2011-12-23T22:50:00.000+01:00

Komoly kívánságok nem voltak az angyalokhoz, talán csak a fűzfaházikó. Tetszett is a neve, gondoltam, valami XXI. századi, vissza a természethez típusú, fából, vesszőből készült termék: de nem, színtiszta műanyag. Így ez is kiesett a listáról, és gyorsan ugrasztottam Karcsit (aki fél kezére és fél lábára éppen rokkant, de nem tiltakozott), hogy készítsen egy házalapot lécekből, és vettem hozzá hullámpapírt, meg dekorációs elemeket, mert Julcsi vágya éppen az volt, hogy maga építsen házat. Készíthet falakat, tetőt. Remélem, ezzel mindketten elégedettek lesznek.

Most már Anna is írni tanul

2011-12-23T22:39:00.000+01:00

Egész oldalakat ír tele..., de csak ő tudja elolvasni. Hosszú és szórakoztató meséket ír, mókás nevű szereplőkkel.
Már régebben is olvasott fel az Angéla nénitől kapott imádságos könyvből ilyen című meséket, mint. Szűz Mária biciklizni tanul...:)
Lassan egészen különös mesevilág alakul ki nálunk, egyre több lakóval, én viszont egyre inkább idegenül mozgok közöttük, már nem nekem mesélik, hanem egymásnak, mi csak néha kapunk belőle morzsákat. Néha cserélnék a lányaimmal, szívesebben mozognék az ő figuráik között.

Karácsonyi kívánságlista

2011-12-19T22:42:00.000+01:00

Azaz a karácsonyi kívánságlista hiánya. Rejtély, de valójában nincsenek kívánságok. Vagy csak nem figyelek eléggé? Persze elhangzik ez meg az, de aztán elfelejtődik. Vagy minimaxos reklámból való, amire zsarnok anya azonnal nemet mond, de legalábbis húzza a száját.

Tegnap Julcsi elárult valamit az autóban:
- Anya én megmondom, mit kérek karácsonyra. De NE ÁRULD EL SENKINEK! (Ez utóbbi elég csúnya hangsúllyal).
- Jó. Mondd, mit kérsz!
- De TÉNYLEG NE ÁRULD EL SENKINEK! (a hangsúly változatlan, sőt, én kezdek aggódni...)
- Rendben, nem árulom el senkinek.
- Szeretetet mindenkinek.
- Ez nagyon szép kívánság (mondom meghatottan)! De miért mondod ilyen csúnyán (mondom megböbbenve)?
- (Sírás...) Mert ha elmondod, hogy ezt kérem, mindenki ki fog nevetni!

Jujjuj, egy újabb földönkívülivel gyarapszik a családunk, azt hiszem...

Apa lovasszobrot szeretne

2011-11-25T08:25:00.002+01:00

Megkapta a tervet:

Ja, és ami fontos

2011-11-13T21:29:00.000+01:00

Julcsi ír. Mindent. Nyomtatott nagybetűkkel. Őrület! Na jó, tudom, minden gyerek megtanul egyszer írni, de ez az én gyerekem, és nagyon ügyes:)
Olvas is nyomtatott nagybetűket. De mivel a könyvek kicsikkel vannak írva és Flóra tud már olvasni, sürgősen meg kell tanulnia a kisbetűket. Karcsi nyomtatott neki egy táblázatot képekkel, kis és nagybetűkkel. Miután én feleslegesnek értékeltem, Julcsi azonnal nekiesett és most abból próbálja kisilabizálni a betűket. Vagyis úgy olvas el egy szót, hogy betűnként beazonosítja, melyik kisbetű melyik nagynak felel meg, megjegyzi és megy tovább betűről betűre. Ezt nevezem kitartásnak!

Könyvesbolt nyílt a gyerekszobában

2011-11-13T21:24:00.003+01:00

Itt volt nagypapi

2011-11-13T21:24:00.000+01:00

Nagy volt az öröm, reggel héttől hallottam a viháncolást a vendégszobában, szerencsére nagypapi nem a tőlünk szokásos: hagyj még egy kicsit aludni! morgással fogadta őket, hanem játszott velük, míg minket hagytak még egy kicsit aludni.

Aztán integettünk a vonatnál, még szaladtunk is utána, ahogy a filmeken:)

Megvan Ciró is

2011-11-13T21:13:00.002+01:00

Julcsi írni tanul

2011-11-06T22:55:00.000+01:00

Napról napra egyre több betűt kérdez, és írogat szavakat. Sőt, először egy mondatot írt le: A KATICA A KOSÁRBAN LAKIK.
Itt még nem ment olyan jól, de a rajzok aranyosak:

Jó nálunk macskának lenni

2011-11-06T22:04:00.001+01:00

Az igazinak sok-sok kényeztetés jut (na meg sok nyúzás is, persze):

Ő pedig Lőri, a cipelő cica Berg Kudit könyvéből mintázva (aktuális kedvenc, felfaltuk már az ajándékkönyvet és kivettünk két másik kötetet a könyvtárból). Szorgos anyai kezek Cirót is elkészítették, de ő elbújt valahová a fotózás elől, ebben is hasonlít gazdájára, Annára. Kár, mert csodacicák: ha megpörgetik gyöngyös farkukat, bármilyen varázslat megtörténhet. Most, hogy leírtam, ki is fogom próbálni, vajon rend is lesz-e a szobában egy farkincapörgetésre. Majd beszámolok a fejleményekről.

Halottak napja

2011-11-06T15:04:00.000+01:00

Kedden volt halottak napja, hazamentünk Óvárra. Szép volt, hosszú idő után most éreztem először igazán, hogy milyen fontos és szép tud lenni, ha elmegyünk a sírokhoz. Szeretném, ha a lányoknak természetes lenne, ahogyan az én családomban is az volt, csak bennem borult fel egy időre a rend. Tetszett nekik, együtt imádkoztunk a síroknál, ők maguk is készítettek csokrot, gyújtottunk mécsest.

Három nagyszülő sírjához megyünk a lányokkal, sajnos. Szegényebb így az életük, de ezt talán mi érezzük igazán, ők ebbe nőnek bele. Nagypapi Óváron elkísért minket a sírokhoz, ő A Nagyszülő, nem kis feladat.

Másnap Gyömrőn megkerestük Karcsi nagyszüleinek sírját. Nem volt egyszerű, mert az ő családjában nem nagyon szokás a temetőjárás, így csak segítséggel találtuk meg a sírokat, ahová a neveik ki sem voltak írva. Kalandos volt, és el is határoztuk, hogy pótoljuk a mulasztást és kiíratjuk a neveket.

Vendégség vendégség hátán

2011-11-06T14:55:00.002+01:00

Nagy a nyüzsgés mostanában körülöttünk. Az elmúlt hosszú hétvégén itt volt két család egy-egy 14 hónapos kicsivel és elhozták Márkot és kicsi Annát is. Nekik mindig nagyon örülnek a lányok, sőt egyre jobban, mert azóta már többször is találkoztunk.

Majmok az ebédnél:

A majmok mászni tanulnak a kismajmoktól:

Másnap mi mentünk Zsuzsáékhoz, ott is négy gyerek várt minket. A lányok erre úgy reagáltak, hogy az idő nagy részében egymásba bújtak, mintha otthon lennének és tudomást sem vettek a többiekről. Aztán a végére szocializálódtak, beálltak a fiús játékokba. Érdekes megfigyelni, ahogyan Julcsi és Márk megszereti egymást. Azért náluk sem úgy van, hogy egy csapásra összebarátkoznak, de ahogy egyre többször találkozunk, egyre nagyobb, bár sokszor titkolt örömmel üdvözlik egymást. Tegnap már nagyon jól ment a közös játék a kiskocsikkal, Anna is lelkesen beleélte magát.

Jártunk Laciéknál is egy mókás Halloween partin, ahol szégyenszemre csak mi mulasztottuk el a beöltözést. Karcsi szerint én banyának öltöztem. Szerintem ez épp fordítva van: otthoni banyából beöltöztem konszolidált, kedves társasági lénynek:) Szegény Karcsi viszont térdfájós és náthás betegnek öltözött. Másnap még felvette hozzá a torokgyulladásos jelmezét is, úgyhogy egyelőre még lábadozik. Ez éppen jó alibi volt neki, így hármasban mentünk el tegnap az orchidea-kiállításra, szép volt, és a lányokat nagyon érdekelte a virágkötés.

Julcsi el is kapta a bemutató menyasszonyi csokor egy darabját, majd közölte, hogy Marcihoz megy férjhez. Hallod, Kriszta? Anna pedig azt énekelgette a kocsiban, hogy Kruchió Lacihoz megy feleségül és gyerekük születik. Az ő anyukájának már mondtam, nem volt ellenvetése:)

Pizsamaparti van!

2011-10-22T19:28:00.001+02:00

Gyorsan leültem blogot írni, olyan jól indult, szuper társasjátékkal. Persze hamar jött a veszekedés, sértődés, megpróbáltam rendet tenni, de ismét rájöttem, hogy hamarabb vége, ha nem avatkozom bele. És tényleg, már folyik is a bunkerépítés.
Julcsi és Flóra még mindig nagy barátnők, bár Flóra már iskolás és bizonyára új barátai is vannak. Julcsinak nagyon hiányzik, sokszor elmondja, milyen rossz nélküle az oviban, és "minden más lenne, ha ott lenne a Flóra is!"

Szerencsére a bunkeren belül és kívül is jó hangulat lett:

Fogmosásra máskor is hívunk vendégeket, nagyon jól ment négyesben:

Kis kézműves

2011-10-22T19:23:00.001+02:00

Julcsi szerint a macskánk személyazonossága csak akkor biztos, ha a nyakában lóg egy vörös csíkos macskafej.

Jerry hazatér

2011-10-22T19:21:00.000+02:00

Igen, így jött haza a Millenárisról a gyorsforgalmin és a 4-esen. Azért tankolni nem mert elmenni, nem volt biztos benne, hogy egereket is kiszolgálnak.

Görkori

2011-10-04T12:48:00.000+02:00

A lányok megtanultak görkorizni. Meglehetősen mókás, ahogy minden igyekezetükkel egyensúlyoznak a hepehupás utcákon. A sétálóutca ideális terep, csak mire eljutunk odáig, addig száz akadályon kell átmenni.
Anna nagyon élvezi, mindig lelkesen fogadja az ötletet, hogy gurulva menjünk. Julcsit noszogatni kell, illetve ez enyhe kifejezés: ő nem is akarja hozni a korit, én viszem hátizsákban, és olykor hajlandó felvenni. Pedig miatta találtam ki az egészet, hogy mozogjon, erősödjön, hátha megússzuk az apró termete miatti kezelést.

Egyelőre fél év haladékot kaptunk, akkor megyünk újabb mérésre az endokrinológiára. Na, ha már itt tartok leírom a dilemmámat. Picike, a 3 percentilis alatt van a magassága, a laborvizsgálatok be is bizonyították, hogy alacsony a növekedési hormon szintje. Elvileg elkezdhetné a hormonkezelést. Csak kérdés, akarjuk-e. Mivel ő még kicsi, nem tudom rábízni a döntést, pedig ez lenne a legegyszerűbb. Így rám marad, illetve ránk, de Karcsi csak úgy kommentálja az eseményeket, hogy "majd megnő". Ezen fenn is akadhatnék, hogy miért nem foglalkozik a problémával, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem neki van igaza, és majd tényleg megnő. Valaki igazán megmondhatná, mekkora lesz, ha nem kap kezelést:) De sajnos ilyen valaki nem létezik, így marad a dilemma.

A csillagokról

2011-09-26T20:47:00.000+02:00

Julcsi: Anya, miért van, hogy a csillagok nem esnek le az égről?
Anya: Ilyen szépen oda vannak teremtve, ott a helyük.
Anna: Az Isten oda teremtette őket.
Anya: Van rá fizikai magyarázat is, de én azt nem tudom pontosan elmondani.
Julcsi: Majd megkérdezzük az Etesi Gábort (fizikus barátunk).

Görkori

2011-09-19T21:49:00.001+02:00

Na, ma kaptunk időt, illetve rájöttem, hogy én vagyok az idő őre, arra jut belőle, amire szentelünk: hát szenteltünk a görkorira is. Ha valaki dicséreteket szeretne bezsebelni mázsaszámra, fogjon két 5-6 esztendős pici lányt, adjon rájuk harisnyát, szoknyácskát, a lábukra babarózsaszín görkorit, és hagyja, hogy menjenek, amerre látnak. Garantált siker, az utca népe mosolyog és bókol. Kicsit barbies ugyan, de tényleg édesek voltak, ahogy igyekeztek, csetlettek-botlottak, ügyeskedtek.

Julcsi hat éves!

2011-09-18T18:39:00.003+02:00

Ilyen nagylány már! Családban ünnepeltünk nagypapival és Erzsivel 8-án este, nagyon jól sikerült. Kapott görkorit, amivel azonnal meg is tanult menni. Ez nagy szó, mert eddig a biciklire sem akart pótkerék nélkül felülni. Ráadásul Anna is gyorsan megtanulta, ő is kapott egyet ennek örömére. Már csak egy kis időt kéne kapni valakitől, hogy használni is tudjuk:)

És a szülinapi zsúr is megvolt. A Picasát használni még mindig nem tanultam meg, de hát ezért vannak a jóbarátok. Íme.

És volt családi ünneplés is, nagypapiékkal, tündértortával:

Beszélgetések/2

2011-08-25T21:41:00.001+02:00

Julcsi: Apa, nézd meg a meztelen csigámat! Elviheted a franciáknak, hogy megegyék.
Karcsi: Na, azt meg is érdemelnék!
Julcsi: Miért?
Karcsi: Hát Trianon miatt.

Beszélgetések/1

2011-08-25T21:39:00.000+02:00

Anna: Anya, most azt játsszuk, hogy nekem te vagy az anyukám, őneki meg nincs anyukája.
Julcsi: Igen, nekem nincs anyukám meg apukám, én egy szegény kislány vagyok. És mindig is léteztem.
Anya: És ez a szegény kislány szereti a tejbegrízt, meghívhatjuk vacsorára?
Julcsi: Igen, azt nagyon szeretem!... Vagyis..., nem tudom, milyen, mert én még soha nem ettem semmit. De kérek.

Horvátország

2011-08-20T10:29:00.003+02:00

https://picasaweb.google.com/113141057657595890544/Horvatorszag2011Augusztus

Kriszta, hogy kell normálisan beszúrni Picasa albumot?

Táborok

2011-08-07T22:40:00.000+02:00

A lányok az elmúlt hetet Vasadon töltötték a plébániai napközis táborban. Nagyon tetszett nekik, és a képeket látva ezen nem is csodálkozom, sokan gondoskodtak a szórakoztatásukról. Örülök, hogy szeretnek társaságban lenni. Ez különösen Annánál nagy fordulat, mert egy éve még nehezen oldódott fel idegenek, sőt ismerősök között is, mostanra meg kis cserfes fruska lett belőle. Nem barátkozik meg az emberekkel egy pillanat alatt, de a kezdeti félénkség egy idő után észrevétlenül huncutsággá alakul és már csak mókából bújik el, várva, hogy rátaláljanak.
Julcsi mindig is barátkozós volt, bár épp most mondták róla, hogy sokat dacoskodott. És tényleg, mostanában ilyen kedve van. Kezd nagylány lenni, figyelmesen szemléli az eseményeket maga körül, és nem szereti, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte. Hát igen, nehéz is azt megérteni.

Pár hete Monoron volt hasonló tábor, augusztus vége felé pedig családostul megyünk. Jó ez így.

Veszprém

2011-07-31T16:38:00.003+02:00

Karcsi játszott a Veszprémi fesztiválon, mi pedig Tibiékkel együtt elkísértük. A veszprémvölgyi apácakolostor romjainál hatalmas park van, két gyönyörű játszótérrel. A legjobb játszóteret persze maguk a romok adják, jókat lehet szaladgálni (míg a többiek a jezsuita templomban apát hallgatják). Az első felét kisebb-nagyobb türelemmel azért ők is meghallgatták, de a második részről felmentést kaptak, hiszen muszáj volt végigszaladni minden falmaradékon, megülni a facsacsit, kenyeret sütni a mesekemencében, és a kanyargós csúszdát sem lehetett kihagyni.

Kővágóörs

2011-07-28T21:18:00.004+02:00

Ismét a kővágóörsi panzióban nyaraltunk. Ha netán valaki a következő években valami véletlen folytán megtudja, mikor megyünk ismét, az biztos lehet benne: az lesz az nyár leghidegebb hete.
Idén is ez volt, de minket ez nem tántorított el semmitől, rendületlenül élveztük az itt töltött napokat. Kétszer megmártóztunk a Balatonban, a köztes időben pedig kirándultunk és pihentünk. Illetve beteget ápoltunk, mert Julcsi sajnos lázas lett, lázasan is hoztuk haza, majd másnap kihívtuk a doktornénit, és amint ilyenkor lenni szokott, addigra gyorsan meggyógyult.

Odafelé benéztünk a várpalotai várba:

Érkezéskor két zivatar között gyorsan strandoltunk egyet:

A kicsik is megnőttek, többször is társasoztak kettesben, felnőtt segítség nélkül:

Így szerettük a kéthónapos lovacskát, és ő is minket, elaludt a simogatás közben:

Itt már ketten alszanak:

Szeretjük az állatokat, na de ennyire! Ez itt egy sáska:

Ez pedig a panzió tyúkjainak egyike:

A Rózsa zenekar koncertjét hallgathattuk az egyik estén:

A biopiacot most sem hagytuk ki:

A piacon népzenét hallgattunk, és utolsó este a panzió kocsmájában ugyanez a zenekar húzta. Mint kiderült, Karcsival együtt léptek fel nemrég a Millenárison:

A Holló együttes koncertje zimankóban. Karcsi épp próbálja fokozni a hangulatot, ami az időjárás miatt nem volt annyira rózsás:

Macskaasztal:

Flóra elolvassa a lányoknak Anna névnapi könyvét:

Kőtenger, unokatesókkal:

A névnapos:

Tihany:

Még egy gyors strandolás, mielőtt végleg beborult volna:

Tábor a tabáni gyerekekkel

2011-07-20T22:25:00.002+02:00

A héten a telepen élő cigánygyerekeknek tartunk napközis tábort Anikó nővérrel (Jézus kistestvére), Rita nővérrel (Sacré Coeur) és Orsival. Nagyon élvezzük, olykor kicsit kaotikus, de inkább vidám és felemelő. Nekem ezek a pillanatok is a nyár fénypontjaihoz tartoznak.
Sok vendégünk érkezik, ki mivel tud, segít, közreműködik. Ma volt jelenet, zene, sorverseny, a lányokat is bevittük, és bár inkább külön vonultak, azért néha elvegyültek a gyerekekkel.
Tegnap Laci tartott dekorációs foglalkozást:

Andrea pedig belopta magát Anna szívébe, pedig ez nem könnyű ennyi idő alatt:

Családi napközi

2011-07-20T22:20:00.000+02:00

Holnap véget ér háromhetes tartózkodásunk a plébániai családi napköziben, amit igencsak élveztek a gyerekek. Kár, hogy nem állandósíthatjuk, mert fizetős.
Ilyen szépeket csináltak:

Nyáron nem járnak oviba, megoldjuk úgy, hogy néha napközis táborban vannak, néha otthon, máskor meg nyaralunk. Eleinte kicsit nehéz az új ritmust megszokni, de aztán egyre jobb, hogy többet vagyunk együtt.

Balatonnál sej-haj de jó...

2011-07-19T22:49:00.000+02:00

Ilyen is volt

2011-07-04T23:07:00.000+02:00

Angéla nénivel pünkösdkor Máriabesnyőn:

Hazai tájakon

2011-07-04T22:56:00.002+02:00

Eljött a Györkőcfesztivál és a brucki bolhapiac ideje, amikor családostul hazamegyünk Óvárra. Karcsi idén kimaradt a buliból, mert mesterkurzust tartott, de mi lányok azért rászántuk magunkat, hogy nélküle autózzunk. Először Győrbe mentünk, Imréékkel játszótereztünk (végre, talán ha kétévente sikerül megszervezni valamit, pedig többször egyeztetünk).

Másnap reggel apukám és Erzsi őrizték, szórakoztatták a gyerekeket, én pedig kiéltem vadászszenvedélyemet a bolhapiacokon, egy csomagtartónyi dolgot vásároltam (na jó, a családi napközinek is). Gyönyörű babaházat kaptak a lányok, órákig eljátszanak vele. Én kaptam magamtól egy régi, romos madáretetőt, amit apukám felújít. Karcsi pedig szép pléhdobozt a ropogós kenyerének.

Délután Mónikáéknál voltunk Lipóton, ahova sajnos szintén csak egyszer jutunk el évente, bár most megfogadtam, hogy még augusztus végén visszamegyünk. A lányok is jól szórakoznak Jázminék játékaival, Karcsi is Péterrel, mi kell több... Jázmin az este végén így jellemezte Annát: "Olyan jó formájú feje van, meg szép az arca is..., de nem lehet neki parancsolni." Találó.

Harmadnap csak nem tudtuk kihagyni a Györkőcfesztivált, pedig haboztam, hogy elmenjek-e két gyerekkel egyedül. jól tettem, hogy elmentem, láttunk bábelőadást (Kabóca bábszínház, gyönyörű díszletekkel, rátermett színészekkel, mesés, trükkös jelmezekkel...), festettünk falra, gipszre, készítettünk koronát, bámultunk bohócokat. Maradtunk volna még, de az eső délután hazazavart.

Telik a nyár

2011-06-26T21:44:00.001+02:00

Egyelőre nyaralás nélkül, itthon. Ez egyrészt furcsa, mert én rendszerint nyár elejétől kezdek nyaralni, olthatatlan cselekvési vágytól hajtva. Másrészt kezd természetes lenni, hisz kertes házban lakunk, lehet fűben szaladgálni, gyomlálni, pancsolni... Én panelban nőttem fel, és most még inkább érzem, hogy az mennyire nem az ideális közeg egy gyereknek. Már akkor is úgy éreztem, egy skatulyában élek. Kicsit a lányok is panelgyerekek, szeretnek bent játszani, még szokjuk, hogy végre van fű, lehet madarakat figyelni, csigákat gyűjtögetni, homokozni... Julcsi imádja a csigákat, megkeresi a gyerekeket és ráteszi őket a karjára, a hasára, vagy az orrára. Brrrrrr.
Meg szomszédolunk. Végre otthonossá kezd válni a város, sok barátunk van. Ma a lányok vendégségben voltak, a tízéves Lili szórakoztatta őket, játszott velük, hímzett nekik katicát. Ott is ebédeltek, sőt, ott is akartak aludni. Két másik családdal pedig rendszeresen kerti partikat szervezünk, szülők és gyerekek is élvezik, néha még activityzni is van időnk a kicsik mellett, ez már csak hab a tortán.
Rendszerint váratlanul hozzánk is benéz ez-az, tudják, hogy örülünk a váratlan vendégeknek is.
Mondjuk azért szívesen elmennék egy hétre egy kolostorba, ahol csend van, lehet elmélkedni, szemlélődni, és csak néha-néha beszélgetni, de akkor csakis arról, ami igazán fontos.

Párbeszéd

2011-06-24T20:45:00.000+02:00

Julcsi: Anna, te szeretsz engem?
Anna: Assziszem.
Julcsi: Anna, mindenkinek szeretni kell egymást! Ilyenre nem lehet azt mondani, hogy azt hiszem!
Anna: Nem azt hiszem, hanem assziszem.

Igen, Annának is volt

2011-06-08T22:29:00.000+02:00

évzárója, csak valahogy hanyagolom a blogot. Nem Annát.

Julcsiróka és a libák

2011-05-16T23:37:00.003+02:00

Kóconfóc megtámadja a cicát, Julcsi megeszi a támadót, de a szolgái visszatérnek

2011-05-16T22:32:00.005+02:00

A macska minden látszat ellenére nem egy plüssállat.

Évzáró Julcsiéknál

2011-05-14T22:02:00.000+02:00

Szerepjátékok

2011-05-08T14:08:00.000+02:00

Nap mint nap ámulattal hallgatom, miféle játékokat játszanak a lányok. Nagyon tetszik, néha bekapcsolódom, de amit ők órákon keresztül képesek játszani, abból nekem pár perc is elég:)

Ma délben Anna odaszaladt Julcsihoz, hogy: Anya, anya, rosszat álmodtam, Egy szörny elől menekültem!
Mire Julcsi: Ne félj, kicsim, bújj de hozzám! Akarod, hogy eljátsszuk?

Ezt követően Julcsi volt a GPS, Anna az autó. Vicces volt hallgatni, ahogy a GPS türelmesen magyarázta az utasítás után (hajts ki a körfogalomból az ötödik kijáraton), hogy mi is az a körforgalom, és hogyan kell kiszámolni, melyik az ötödik kijárat.

Növésben

2011-05-02T19:49:00.003+02:00

- Anya, te miért két kenyeret eszel?
- Mert én nagy vagyok.
- És még nőni szeretnél?
(Anna vacsora közben.)

A szerelem napja

2011-04-30T22:22:00.001+02:00

Ma kerti partira lettünk volna hivatalosak, de elmaradt. Szerettük volna pótolni valamivel, így négyesben biciklire szálltunk, a lányokat gyerekülésekbe tettük (még elég kis termetűek hozzá), és kimentünk a lovardába. Jól tettük, láttunk kiskecskét, meg is simogattuk, láttunk kiskutyákkal játszó-harcoló lovakat, és találkoztunk ovistársakkal (övék a lovarda). A kisfiú Anna csoporttársa. Félrehívott és megsúgta: Én szerelmes vagyok Annácskába. Mondtam is neki az oviban, de azt válaszolta, hogy ő az anyukájába és az apukájába szerelmes. Ezután próbálta felhívni a szobájába játszani, de Anna nem állt kötélnek.

Julcsi kalandja elgondolkodtatóbb. Este hárman lányok táncházba mentünk, ahol ő egy kilencéves kisfiúval kezdett játszani. Kezdetben vadul, aztán egyre gyengédebben, végül épp úgy viselkedtek, mint egy szerelmespár. Eléggé bizonytalan voltam, mikor kell beavatkozni. Amikor egymásra másztak, akkor rájuk szóltam, de a simogatásokra próbáltam nem reagálni. Bár nagyon furcsa volt, inkább hagytam. Arra gondoltam, az sem jó, ha rászólok emiatt. Utólag azt hiszem, rá kellett volna szólnom. Ha felnőttként tenné, elbeszélgetnék vele arról, milyen fokozatokon keresztül ismerhetjük, szerethetjük meg a másikat, hogy ilyen fokú gyengédségig eljussunk.De ebben a helyzetben, egy kisgyerekkel, nem tudtam eldönteni, mit is mondjak, tegyek.
Végül Julcsi elunta, egykedvűen ücsörgött, a fiú pedig próbálta befonni a haját (amit épp ma vágtam rövidre). Este úgy mesélte ez az apjának, hogy a fiú untatta, s már szerette volna, ha leáll róla.

Locsolás

2011-04-26T20:58:00.000+02:00

Pécs, nagycsütörtök

2011-04-26T20:52:00.000+02:00

Te is velünk lakhatsz

2011-04-26T20:43:00.000+02:00

- Anya, ha nagy leszek és feleségül megyek egy fiúhoz, te is velünk lakhatsz! Én annyira szeretlek, hogy mindig veled akarok lakni!

Gondoltam, ezt leírom, hogy amikor majd Julcsi épp el akar költözni otthonról és visszaolvassa, lássa, hogy bizony ilyen is volt. Nem okulásképpen, inkább csak úgy...

Amikor nem tudok mit mondani

2011-04-26T20:41:00.001+02:00

Julcsira egészen mélyen hat, hogy templomba járunk. Olykor zavarba hoz azzal, amit mond. A mai ebédnél azt kérte, imádkozzunk evés előtt. Mivel mi nem szoktunk, de komolyan kérte, mondtam neki, hogy rendben és elmondtam gyorsan, mit szoktak imádkozni evés előtt. De sajnos valóban elmondani az asztali imát már nem sikerült, mert Julcsi annyira komolyan nézett, összekulcsolta a kezét és lehajtotta fejét, hogy a mosolygástól képtelen voltam végigmondani ezt a rövid kis szöveget, és Karcsi is pukkadozott a bajsza alatt.

Délután vendégeink voltak. Miután elmentek, megdicsértem Julcsit, milyen kedves volt a kislánnyal, Kamillával.
- Anya, miért voltam kedves?
- Azt te tudod, nem?
- Nem, mondd meg te, miért voltam kedves!
- Hát, vagy mert ilyen a természeted, vagy mert kedves akartál lenni...
- Nem, anya, az egyik sem. Azért, mert én az Isten szolgája vagyok.

A titok

2011-04-16T08:54:00.000+02:00

Julcsi:
- Anya, nekem van egy nagyon nagy titkom!
- Elmondod?
- Mondom, hogy titok!
- Igazad van, ha nem akarod elmondani, ne mondd el, csak a te titkod marad.
- Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
Vagy inkább: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát anyának.

(A költészet napján a könyvtárban jártunk könyvekért és belecsöppentünk az ünnepi műsorba, végighallgattunk három hosszú verset, a lányok tágra nyílt szemmel figyeltek. Julcsi komoly kérdéseket is tett fel, és úgy tűnik, meg is jegyzett néhány kiemelkedősort.)

Nappali gondolatok Annától

2011-04-11T14:59:00.003+02:00

- Anya, én tudod, kibe vagyok szerelmes?
- Kibe?
- Beléd.
- És tudod, kihez fogok férjhez menni?
- Kihez?
- Hozzád!

Lefekvés előtti gondolatok Julcsitól

2011-04-11T14:58:00.000+02:00

Anya, én nagyon szeretlek. És ha meghalsz, nagyon fogsz hiányozni.
Akkor majd jó sokszor lerajzollak, hogy mindig emlékezzek rád.
De anya, miért kell mindenkinek meghalnia?

Julcsi fotói

2011-04-04T14:53:00.004+02:00

Julcsi megkaparintotta a Városligetben a fényképezőgépet, és nagyon szakértő módon, meglehetősen vicces pózokban a következő fotókat készítette:

A képen szereplő mosolygós hölgy a fényképező Julcsit fényképezte, és elmesélte, hogy ő is így kezdte, és úgy tűnt, most komoly hobbija a fényképezés.

Meg kell állapítanom, hogy én nem tudok így fotózni.

Városligeti turisták

2011-04-04T14:43:00.002+02:00

A Fabula bábszínház bájos Mazsola és Tádé előadása után megérkezett nagypapi, akivel kimentünk a Városligetbe játszani.

A lányoknak ilyen komoly lovagjaik akadtak, hárman lökték a hintát, miközben ők sutyorogtak, viháncoltak nagy kényelmesen.

Ismét megállapítottam, hogy Budapest nem is személytelen metropolisz, hisz akárhova megyek, mindenhol ismerősökkel találkozom. Szívesen visszamennék..., de nem lehet. Úgyhogy próbálok a lakóhelyemen szocializálódni.

Velük én is játszanék!

2011-03-29T21:13:00.000+02:00

Hetente egyszer el szoktam menni egy klubba, ahol hátrányos helyzetű cigánygyerekekkel játszunk. A lányoknak eddig inkább nem mondtam semmit, attól félve, hogy nem értenék, miért másokkal játszom akkor és nem velük. Eddig nem is merült fel kérdésként, mert olyankor még oviban vannak, de most itthon voltak némi halvány kis betegségtünettel, és fergeteges jókedvvel.
Ebédkor elmondtam, hová megyek, és Julcsi rögtön velem akart jönni. Tegnap összefutottunk az utcán két kislánnyal a telepről, bemutatkoztak egymásnak a lányaimmal és Julcsinak nagyon tetszettek. Szívesen jönne velünk játszani. Ez azért dilemma, bár én tényleg szívesen megyek. Ám ott három perc összefüggő játék már nagy eredmény, és a káosz is többszöröse az itthon nehezen viselt zűrzavarnak.
Egyszer majd átgondolom, ha a sok, még nagyobb dilemmán túljutottam.

Milyen a kakaó

2011-03-29T21:06:00.000+02:00

Tegnap kakaó volt vacsorára. Mi ritkán iszunk kakaót, ezért nagyon örültek neki. Mindketten felkiáltottak örömükben.
Julcsi: Fain!
Anna: Ínycsiklandó!

Ekkora homokozónk van

2011-03-27T20:17:00.002+02:00

Anna bábozik

2011-03-20T20:58:00.002+01:00

Három és fél nap szülők nélkül

2011-03-20T20:27:00.003+01:00

Karcsival elmentünk Párizsba, a lányok pedig átköltöztek Mariannékhoz erre az időre.
Még az utolsó pillanatban is haboztam, menjek-e, pedig már régen megvolt a repülőjegy. Most először hagytuk itt őket mind a ketten. Tudtam, hogy jó kezekben vannak, de azért nagyon hiányoztak, és aggódtam is értük, hogy megviseli őket a távollétünk.
Ehhez képest ők nagyon jól szórakoztak, naná, hiszen szórakoztatták, kényeztették őket. Mariannt még arra is rávették, hogy hozza el őket ebéd után az oviból. Ő azt mondja, nem volt nehéz meggyőzniük erről, mert nagyon aranyosak voltak. Mivel a barátaink tudják, hogy a lányok velem sokat nyafognak, próbálgatják az akaratukat, a türelmemet, csodálkoztak, milyen vidámak és nyugodtan végig, és vajon mikor tör ki a felhalmozódott feszültség. Nem tört ki, örültek nekünk és az ajándékoknak is, szerencsére. Mondjuk Anna sebesre rágta a távollétünk alatt a nagyujján a köröm mellett bőrt, úgyhogy azért egy kis szorongás volt benne, de ez benne volt a pakliban. (Ráadásul mindketten rágják a körmüket, úgyhogy velem sem lehet fenékig tejfel a gyermekélet, van min szorongani akkor is, ha itthon vagyunk.) Julcsi is elsírta magát a telefonban, hogy miért nem csak két napra mentünk, de aztán játszott tovább.

Párizs szép volt, magával ragadó. Egy napot egyedül sétálgattam, egyet Karcsival, aztán ismerősöket látogattunk.

Ilyen csokiboltok csábítják be az arra sétálókat:

Lili néni eljött Klárival a koncertre, ezt muszáj betennem, nem mindennap találkozik az ember ilyen bájos és életerős 95 évessel:

Csacsikat is fotóztam a Luxemburg-kertben:

Spontán hétköznapi farsang itthon

2011-03-02T22:40:00.002+01:00

Farsang

2011-02-27T17:20:00.005+01:00

Egy fehér cicával és egy menyasszonnyal érkeztem az ovis farsangra. A cica csakis négykézláb volt hajlandó közlekedni, a menyasszony pedig nem volt hajlandó lecserélni az örökké a szemébe csúszó fátylat a szépséges koszorúra - mindketten szépek voltak és beleélték magukat a szerepükbe.

Szépséges, kacér menyasszony:

A legjobb barátnő katicalány szerepben:

Julcsit csak heves Sicc, cica kiáltásokkal lehetett elűzni a dobogóról:

Ilyenek a legjobb barátnők (Flóra katica lett volna, de amikor megtudta, hogy Julcsi cica lesz, ős is inkább a régi cicajelmezt vette fel):

Fánkevő verseny: Kata néninek nem volt könnyű dolga, amikor Julcsi magasságához kellett igazítani a csoport zsinórját:

Akivel a legjobban lehet mulatni:

Julcsi a fánkevő-verseny után szemfüles volt és átment Anna csoportjába szörpivó-versenyre:

Szende menyasszony:

Vasárnap voltunk egyházi farsangon a művelődési házban. Több mint négy órát töltöttünk ott, és minden percét élveztük (na jó, volt egy kis sértődés is közben, de elmúlt). Láttunk sok jelenetet, Anna csak akkor szeppent meg és jött oda hozzám mindig, amikor felbukkant a színen egy ördögfigura, de csak annyit kellett mondanom, hogy ez csak egy szereplő, aki beöltözött, és már szaladt is vissza az első sorba a nyuszifüleit lobogtatva. A jelmezversenyben Julcsi harmadikként ment fel a színpadra, aztán nem volt hajlandó lejönni, fent nyávogott végig a többi jelmez bemutatója alatt. Többször rákérdeztem a szervezőknél, leszedjem-e, de mindenki azt mondta, maradjon. Vicces volt.
A tombolán nem nyertünk semmit, ezen Julcsi kicsit megbántódott, mert tanúja volt, hogy keresgéltünk és vittünk be mi is ajándékokat, el is magyaráztam neki, hogy talán mi is nyerünk valamit, de hát egy ötévesnek a talán - most már tudom - értelmezhetetlen. Szerencsére kapott egy kis pónit a legjobban átélt alakításért (amit másnap elvesztettünk). Amúgy pedig nem árt megtanulni, hogy nem mindig neki jut minden. Főleg azután, hogy nyert fél óra műsoridőt a színpadon.
Barátkoztunk, beszélgettünk, táncoltunk, tökéletes este volt. Éjfélkor kerültünk ágyba.

Nyúlcica

2011-02-13T12:29:00.004+01:00

Julcsi cica lesz a farsangon, elkezdtem készíteni a jelmezét, egyelőre nem nagy sikerrel. Elkészült a fül, felpróbálta, belenézett a tükörbe és ennyit fűzött a látottakhoz: úgy nézek ki benne, mint egy döglött nyúl.
Valóban nem túl cicás, nekem inkább csacsis. Julcsi egyébként most körülbelül úgy is érzi magát, mint egy döglött nyúl: lázas és hány.

Nem megy

2011-02-10T21:45:00.003+01:00

Mostanában nem érzek indíttatást a blog írásához, pedig a lányok élete továbbra is végtelenül izgalmas, napról napra megcsodálom őket, amiket tesznek, mondanak.
De talán most jött el az az idő, hogy monomániás (gyerekmániás) anyukából kezdek kissé visszatérni a külön kis életembe is, arról pedig nem szól a blog, mert alapvetően tartózkodó - bár időnként látszólag nagyszájú - ember lévén nagyjából úgy tudom összefoglalni, hogy ahhoz senkinek semmi köze. Na nem mintha titkos lenne, de mégis csak az enyém.

Anna hihetetlen akarata egyre hihetetlenebb, a múlt héten úgy éreztem, ha ez így megy tovább, egy merő ordítás lesz az életünk. Képes bármelyik pillanatban elkezdeni visongani, és aztán órákon át folytatni. Én meg, ha épp nem csípőből ordítok vissza, váltogatom a taktikákat, de igazán hatékonyat még nem találtam. Illetve szerencsére valami történt, mert két napja megszűnt az állandó ribillió. Talán a múlt héten csapódott le benne, hogy kedvenc Eszter nénije január elejétől elment az oviból. Ő ha valakit megszeret, más nem létezik számára, és ebből következően a másik nagyszerű óvónénijét nem nagyon méltatta figyelemre. Pedig azt hiszem, nála jobbat keresve sem találnánk. Most kezd megbarátkozni vele (illetve már régóta barátkozik, csak nem vallotta be).
Egyébként ha jó kedve van, megállás nélkül viccelődik, és mindannyiunkat elszórakoztat a magánszámaival.

Julcsi egyre megértőbb, mosolyt fakasztó módon kommentálja húga dühkitöréseit, sőt, néha sikerül is kezelnie. Barátságos, érdeklődő, szívesen fordul az emberekhez, és ők is hozzá.
Mindketten csodaszépen és fantáziadúsan rajzolnak. Julcsi képregényeihez foghatót még nem láttam, igaz, más gyerekkel sosem voltam napi kapcsolatban életem során. Anyai büszkeségem mégis azt mondatja velem, hogy nagyon különleges, amit csinál.

Igyekszem elvinni őket minden hétvégén valahová, színházba, koncertre. Láttuk a Kacor királyt, és voltunk a Fabula bábszínházban is. Ez utóbbi kár, hogy nem a szomszéd sarkon van, mert mindennap mennék szívesen. Valahogy így kellene szólni a gyerekekhez mindnekinek, aki ezt csinálja: csillogó szemmel nézték, énekelték végig a lányok.

Jégmécses

2011-01-23T21:56:00.007+01:00

Ilyen szép lett:

Kimentünk szombaton a gyömrői tóhoz bogyókat, terméseket szedni, itthon belegyömöszöltük őket egy műanyag edénybe, vizet tettünk bele, a közepébe tettünk egy mécsest (elég lett volna pohár is, aztán ha kész, bele teamécses), és kitettük a fagyba. A második Angéla nénié lett, Julcsi neki készítette.
Az ötlet innen van.

Hazugság

2011-01-21T21:11:00.002+01:00

- Anya, te nem hazudsz, mert a felnőttek nem szoktak hazudni, csak a gyerekek.
- Én nem szoktam hazudni, legalábbis azt hiszem, de sok felnőtt szokott hazudni, sajnos.
- Nem csak a gyerekek?
- Nem, a felnőttek is szoktak.
- Anya, én már volt, hogy hazudtam neked!
- Mikor?
- Háááát, például amikor azt mondtam, hogy egy csillagon ücsörögtem.
- Az nem olyan volt, mint egy hazugság, hanem mint egy mese.
- Ja!

(Julcsi-anya)

Aranyosak

2011-01-17T18:40:00.002+01:00

- Anya, miért mondja ránk mindenki, akivel találkozunk, hogy: jaj, milyen aranyosak? (Julcsi)
- Szerintetek miért mondják?
- Azért, mert a luki belement a bukiba. (Anna, a szokásos halandzsanyelvén)
- Háááát, mert aranyosak vagyunk, ilyennek teremtett minket az Isten. (Julcsi)

Ezután hosszas értekezés következett a részemről arról, hogy milyen az, ha valaki aranyos, de ez elég középszerűre sikerült, inkább nem írom le.

Julcsival a kirakat előtt

2011-01-09T21:34:00.002+01:00

- Anya, a többi gyereknek miért van annyi diznís ruhája?
- Mire gondolsz?
- Hát, olyan hercegnős nadrág, meg póló, meg mások is.
(Gyorsan átgondolom, hogy szegény kislányom ezekre vágyik, én zord szülő pedig nem adom meg neki....)
- Szeretnél te is ilyeneket?
- Nem, nekem nem tetszenek.
(Megkönnyebbült sóhajtás részemről.)

Mocsári Anna Eszter

2011-01-09T21:33:00.001+01:00

- Anya, leírhatom, hogy Mocsári Anna Eszter?
- Igen.
- És nem baj, hogy a Mocsárit és az Esztert nem tudom, csak az Annát?

Babazsúr

2011-01-09T21:29:00.004+01:00

Mi viszont nem tudunk fotózni, úgy látszik, mert a gyerekek nagy része lemaradt a képekről. De a buli jó volt (remélem):

És már fotózni is tud

2011-01-07T23:58:00.002+01:00

Nem felejtettük el...

2011-01-07T23:34:00.004+01:00

... megünnepelni Anna szülinapját, csak a bejegyzés maradt el. Hogy is felejthettük volna el! Reggel Julcsi ébredt először, aztán kicsivel később Anna. Kinyitotta a szemét, odaszaladt a nővéréhez és izgatottan kérdezte: Julcsi, Julcsi, emlékszel, hogy ma van szülinapom? Szerencsére Julcsi emlékezett, sőt, készített is neki egy tulipánt papírból (magától, mindenféle szülői unszolás nélkül). A türelmetlen várakozás eredményeképpen aznap tortát reggeliztünk, fincsi mascarponésat. Anna hihetetlen boldogan járkált egész nap, nagyon büszke volt, hogy ő már négy éves.

A négyéves lány 96 centi, 14 kiló. Szépséges, hol szende és félénk, hol meg cserfes, rámenős és szemtelen. És nagyon vicceskedvű. Már amikor éppen nem rosszkedvű. Ha valami nem tetszik neki, hatalmas visítozással fejezi ki, okkal-ok nélkül rázendít, amit én nehezen viselek. Mondtam neki, hogy négyévesen véget ér a dackorszak, de nem érdekelte.
És végre barátkozik, aminek én nagyon örülök, mert nem jó úgy sok gyerek között lenni, hogy legszívesebben bebújna az asztal alá. Van legjobb barátnője is, "a Szőke Anna", és már másokkal is szóba áll. Vasárnap tartjuk élete első zsúrját, öt ovistársat hívtunk, alig várjuk.
Angéla nénitől kapott ajándékba imádságoskönyveket, azóta abból szeretne "esti mesét".
Szeret rajzolni és nagyon örül, hogy már ő is milyen ügyes, mert sokáig Julcsi volt a sztár, hogy is ne lett volna, hiszen hihetetlenül ötletesen rajzol. Most már ő is, bár ma szerencsére nem kérdeztem rá, hogy ugye egy óriás nyúl van a rajzán, ő előbb mondta, hogy szárnyas kocsi. A királylányai csodaszépek.
Gyönyörűen mondja a verseket, lelkesen énekli az ovis dalocskákat. És buzgón ráírja mindenre, hogy ANNA.

Karácsony, szilveszter

2011-01-02T17:37:00.003+01:00

Talán először telt úgy számomra az ünnep, hogy nem rohantam sehova, nem akartam semmi különlegeset, csak együtt lenni a családdal. Szép volt a szenteste, bár másnap délutánra azért jutott némi türelmetlenség, de összességében szépen teltek az ünnepek.
A lányok kicsit hisztisek, sosem alsznak délután és ez pár nap elteltével erősen meglátszik rajtuk. A család hiszti-szintjén gyökeresen változtatni kell, ezt még csatolom az év végi nagy elhatározásokhoz. Sok van belőlük.
Ma nagyon jót szánkóztunk Tetén, jó lenne mindennap kimenni. Tibi autóval húzott minket, elpuhult városi vagányokat, aztán kicsit összeszedtük magunkat és nekiálltunk a dombon csúszkálni.

Szenteste

2010-12-25T16:08:00.003+01:00

Délután elmentünk a templomba pásztorjátékra, ahol Anna öt perc alatt elaludt. Julcsi bátran előrehatolt a tömegben és jól látta az előadást. A végén a kicsik mondtak verset, ő először elbátortalanodott, de végül utolsónak elmondta a versikéjét, gyönyörűen, igazi átéléssel.
Épp elsuhantak az angyalok, amikor hazaértünk:

Elkészültünk, várakozunk

2010-12-24T13:35:00.002+01:00

Készülődés

2010-12-22T23:01:00.006+01:00

Volt szülinapi zsúr játszóházban, ovis karácsony, van készülődés, sütés-főzés, de csak módjával. Énekelgetjük a karácsonyi dalokat, tanuljuk a versikét a templomi karácsonyra.

Julcsi kedvenc óvónénijeivel. Jaj, mi lesz velünk, ha mindketten elmennek... Meg Flóra is, aki jövőre iskolás lesz.

Annáék énekeltek és pásztorjátékot adtak elő. A képen nem tudom nem észrevenni, hogy a standard méretűnek számító lányom sem egy égimeszelő (kortárs csoport):

Megtisztelő felkérést kapott a Mária-szerepre, de csak a fejét ingatta némán és majdnem sírva fakadt. Mintha csak magamat látnám kislánykoromban. Sőt, nagylánykoromban is.
Lett hát belőle angyal:

Li Zhentől kaptak karácsonyi ajándékot, stílusosan kínai zenélős játékfigurákat a kínai piacról, de ez így szép kerek, hiszen ő is kínai, és szeretettel adta. A lányok pedig nagyon örültek neki. Julcsi azonnal előhozott egy családi örökségből származó fakarkötőt és egy festményét, hogy viszonozza az ajándékot. Nagyon szeret ajándékozni, neki úgy igazán öröm az ajándék, ha ő is adhat.

Türelmetlen

2010-12-22T22:57:00.002+01:00

Anyukám egysorosa jut eszembe magamról mostanában nap mint nap: "A türelmetlen futva lekapcsolná előtted a napot".
És jajjjaj, a szereposztás szerint én vagyok a türelmetlen, sokszor belegondolok, milyen rossz lehet, hogy ennyire siettetek minden lépést, mert nem bírok várni egy másodpercet sem. Pedig a gyerekeknek meg kell hagyni a maguk idejét.

Hóember

2010-12-21T20:13:00.005+01:00

Íme, a művek:

és alkotói:

Családi fotó, kissé morcosan, mert számos próbálkozás ellenére nem működött a fényképezőgépünk, és csak Li Zhen tudott lencsevégre kapni minket (aki egyébként most látott először havat, hóembert, és most hógolyózott először életében).

A művész közben önálló alkotáson dolgozott:

Szentendrei séta

2010-12-12T20:36:00.005+01:00

Elindultunk Dobogókőre kirándulni, de a havaseső láttán, a családfő nagy megkönnyebbülésére irányt változtattunk, és visszafordultunk Szentendrére. Jól tettük, gyönyörű sétát tettünk hóesésben az adventi vásártól még hangulatosabbá lett városkában. Mindannyian élveztük. Láttunk betlehemi jászlakat:

Fagyoskodtunk, lépcsőt másztunk, hógolyóztunk:

Végül pedig beültünk egy hangulatos vendéglőbe:

...és fokoztuk a hangulatot:

Apa szülinapja

2010-12-12T20:34:00.003+01:00

Pár nappal később végre sikerült megünnepelnünk. Julcsi és Anna is rajzoltak neki ajándékba képregényt.

Hmmmm

2010-12-08T23:49:00.001+01:00

Angolóra. Kriszta kérdezi Annát, elmondja-e a számokat tízig. Anna válaszol: igen. És amikor minden szem rá irányul, annyit mond: Böbe baba.

Még mindig huncut

2010-12-06T22:47:00.006+01:00

Mikulás itt, Mikulás ott

2010-12-06T22:28:00.011+01:00

Hát igen, az én gyerekeim olyan korban nőnek fel, amikor már november végén feldíszített fenyőfákat láthatnak, és a Mikulás is többször jön el, mintha újrajátszanák a filmet. Kétségtelenül veszít ezzel az ünnep a varázsából. Természetesen tudják, hogy akiket látnak, azok csak beöltözött Mikulások. Julcsi rá is kérdezett, és este kétkedően kérdezte, hogy valóban létezik-e a Mikulás. A kétkedésében persze benne volt, hogy nagyon szeretné, ha létezne, és ebben meg is erősítettem. Kérdezte, én láttam-e már, és beszéltem neki csilingelésről, meg elsuhanó, szakállas alakról. Azt hiszem, Anna annak örül, ha nem látja a Mikulást, még az ovis ünnepségen is sírva fakadt, amikor át kellett volna vennie az ajándékot.
Apa kimaradt a Mikulás bulikból, és egyben a saját szülinapjából, mert azidőtájt Dubaiban szürcsölte a tengerparton a bambit.

Monor, belvárosi Diegoreklám-mikulás:

Vasárnap délelőtt: Makám-koncert, utána népi mesélő, aki bevonta a mesébe, táncba a gyerekeket is, csuda jól csinálta.

Megjött! Csizmák az ablakban, torkos cica kiszorult a házból a egy kicsit:

Mese az új könyvekből...:

...egyre álmosabb hallgatósággal:

Akinek a blogspoton van blogja, és érti, mondja el nekem is, miért nem tudom úgy elhelyezni a képeket, ahogy akarom, miért nem oda szúrja be, ahová akarom és miért hagy ki sorokat, ha nem akarom!

Ovis képek

2010-12-01T20:31:00.005+01:00

Faarc

2010-12-01T20:20:00.001+01:00

Mit csinálunk, ha faarcot vágunk valakinek?
Hát faképnél hagyjuk.

Szeptemberi pillanatképek - csak mert most jutott eszembe

2010-11-29T21:12:00.007+01:00

Hétvége

2010-11-29T20:59:00.003+01:00

Itt volt nagypapi Erzsivel, vidáman telt a hétvége. A lányok szeretik, ha tele a ház.

Másnap, miután ők hazaindultak, elmentünk Elmira szülinapi bulijára. Igazán eseménydús, és egyben laza hétvége volt, nekem is pihentető, nem csak a lányoknak.

Karcsi csak néha csatlakozott a lánysereg vidám programjaihoz, mert kétnapos zongorahangversenyt hallgatott, hol élőben, hol rádióban.

Olaszos hétvége

2010-11-21T21:32:00.008+01:00

Csütörtök éjjel megérkezett hozzánk Daniela Rómából, olaszos temperamentumot hozott a családba, és ez láthatóan nagyon tetszett a lányoknak. Sokat énekeltek, sokat játszottunk, nevettünk együtt. És most jöjjön egy kép, illetve kettő, összesen két nyitott szeművel:

Vasárnap Teresa is megjött, Zsuzsával, Péterrel és a gyerekekkel.

Julcsi így értékelte a játékot: Nagyon jó volt ezekkel a gyerekekkel játszani, jöjjenek máskor is. És mi is menjünk hozzájuk. A kicsi Annácskát úgy hívtam, hogy Rontombontom, mert mindent lerombolt, amit csináltunk. De nem haragudtunk rá. És úgy is hívtam, hogy Annapannapannika.

Nyelvek

2010-11-09T14:59:00.002+01:00

Sokan mondják, hogy nem érdemes kisgyerekkorban elkezdeni a nyelvtanulást. Nekem a meg nem tapasztalt dolgokról ritkán vannak kialakult elveim, erről sem voltak. Még azután sem, hogy gyerekeim születtek.
A tapasztalataimnak hiszek, márpedig ezek azt mutatják, hogy a gyerekeim számára az egyik legjobb szórakozás a nyelvtanulás. A lányok imádják a Kriszta által tartott angol éneklős órát, buzgón énekelgetnek itthon, nézegetjük a dalokhoz az animációkat a neten. Olasz dalocskákat is tanulnak tőlem, ezek dallamáért ugyan nem vállalok felelősséget, de a jövő hétvégén érkezik Daniela Rómából, majd helyrerakja az összekuszálódott hangokat.
Rengeteget kérdeznek, mit hogy mondanak angolul, olaszul, franciául, németül...
Ráadásul Julcsi az oviban fárszi nyelvet tanul: az egyik kis barátnőjének perzsa az apukája, és Kata nénivel tanulnak Elmirától, már tudják a számokat és néhány színt.
Nem tudnak persze egy nyelven sem, de nem keveredik össze a fejükben semmi, mindig pontosan tudják, melyik nyelvvel játszanak éppen.

Ez+az

2010-11-08T23:39:00.013+01:00

Sokat nem írok mostanában, de jól vagyunk, csinálunk ezt-azt. Nem hemzsegnek a programok, inkább a munka volt sok. Azért nem unatkozunk, csak ritkán örökítem meg a különlegesebb pillanatokat.
Szoktunk bábozni:

Néha-néha kirándulni, sokkal ritkábban, mint szeretném:

De leginkább csak telnek a hétköznapok:

Hittan, templom, és hasonlók

2010-10-24T14:58:00.003+02:00

Amikor Monorra jöttünk, elkezdtem járni a református templomba, ahol nagyon szeretjük a lelkészéket, és az oda járókat is. Közben viszont rájöttem, hogy nekem hiányzik a katolikus rítus, arra is szükségem van, nem csak szavakra. Így aztán most a katolikus templomba járunk (mármint hármasban a lányokkal). A lányok is szeretik, Marika néni mesél nekik közben, rajzolgatnak.
Így esett, hogy az én katolikusnak keresztelt lányom most református hittanra jár az oviban, és a katolikus templomba misére. A református lányom pedig csak a templomba jár.
Engem nem különösen zavar ez a helyzet, legyenek ott, ahol jól érzik magukat. Hittanra nem is járatnám őket, csak Julcsi szeretne. Tavaly sem én döntöttem el, hogy járnak, hanem ők, nekem akkor szóltak csak, amikor már két hete jártak.
Julcsit János atya keresztelte, aki azóta püspök lett. A múlt héten találkoztam vele, és megkérdezte, meghívom-e majd hozzánk. Azóta is azon gondolkodom, vajon jól értettem-e, és ha igen, akkor hogyan is. Püspök még sosem járt nálunk, félek, unatkozna. Amikor hajdan a Rózsa utcában többször járt nálunk, sokat mókáztunk együtt, játszottunk, sütiztünk, beszélgettünk, a közösségből többen eljöttek ilyenkor. Meg hát ott volt a közösség semmivel össze nem hasonlítható szellemisége a háttérben. De most családanya vagyok, egy rendkívül izgalmas és szórakoztató családapával élek, aki azonban első találkozáskor ritkán csillogtatja meg személyisége izgalmas oldalát (és ha igen, ahhoz sincs mindenkinek radarja), inkább olyannak látszik, mint aki csendesen tűr.
Pedig János atyát tényleg bármikor szívesen látom, gondolkodom valami programon. Már ha egyáltalán valóban ráér.
Végülis indiai szerzetes már járt nálunk nemrég, neki még zongorázott is Karcsi. Az volt a legviccesebb, amikor az éppen itt tartózkodó kínaiakkal üdvözölték egymást. Igazán nem mondhatjuk, hogy kisvárosi életet élünk.

Jól vagyunk

2010-10-24T14:09:00.002+02:00

Igen, jól vagyunk, csak sokat dolgozunk, így aztán elmaradnak a bejegyzések.

A lányok szeretik az ovit, most már Anna is, lett neki is igazi legjobb barátnője, "a Szőke Anna". Most már a szüleivel is megismerkedtünk, és reméljük ezentúl gyakori vendégek lesznek nálunk ők is. Anna nagyon büszke, hogy neki is van már barátnője. Csak nemrég kezdte mondogatni, hogy bezzeg Flóra mindig jön hozzánk, miért nem jön 'a Szőke Anna" is. Korábban ezen nem akadt fenn, hiszen Flóra nagyon kedves vele is, még akkor is, amikor ő nem. De persze jogos volt a kívánság, hogy az ő legjobb barátnője is közös barátnő, házibarát legyen. Pénteken Flóráék és Annáék is itt voltak nálunk, nagy volt az öröm.

Járnak keddenként az oviban Krisztához angolra (ez a hét egyik fénypontja, nagyon szeretik, köszi, Kriszta!), csütörtökönként pedig a művelődési házba néptáncra. Ez szintén nagyon jó, csak kicsit sokan vannak. Julcsi lelkesen énekelgeti itthon, hogy hegedül a kisegér... Szerdánként pedig Julcsi jár hittanra, mert szeretne, és lelkesen énekelget itthon János, Péter és Jakab halászról. Na, de erről inkább külön posztban.

Karcsi sokat koncertezik, a lányoknak nagyon hiányzik, amikor nincs itthon, számolgatják, hányat kell még aludni.

Ma megtanítottam egy kínai lánynak, hogyan kell paprikás csirkét és nokedlit készíteni. És közben elképzeltem, hogy valamikor 2050 tájékán elmeséli majd az unokájának, hogy ezt egy magyar nőtől tanulta.

Koncertek

2010-10-06T12:01:00.001+02:00

Íme: http://www.karolymocsari.com/aktualis.html

Családi vasárnap

2010-10-03T21:25:00.002+02:00

A családi rajzról Julcsi megjegyezte, jó lenne, ha az életben is lennénk így négyen együtt, mint a képen. És valóban, szinte soha nem megyünk négyesben sehova. Nem unatkozunk, sok élménnyel telünk meg hétről hétre, de vagy hármasban megyünk, vagy négyen, de másokkal együtt. Sürgősen cselekedni kell, ha egy kislány ilyen szépen megfogalmazza jogos vágyát, hát cselekedtünk.
Vasárnap délelőtt útra keltünk, elmentünk a gyömrői tóhoz sétálni, falevelet és gesztenyét szedni. Nagyon élvezték, már az első lépéseknél ugrándoztak, viháncoltak. Na nem mindenki, Karcsi nem egy séta- és friss levegő-rajongó, de kibírta ő is. Igaz, a séta és az ebéd arányát ügyesen kellett megszabni, hogy senkit ne érjen csalódás. Igen, mert azt terveztük, hogy utána beülünk valahova ebédelni. A tónál elmulasztottuk a lehetőséget, utána Monoron próbáltunk éttermet találni, ez elég hosszú keresés után sikerült csak, és bár nem a legideálisabb hely volt, de jól éreztük magunkat és a lányok is bebizonyították, hogy egészen emberszabásúak lettek, be lehet ülni velük ebédelni, csak néha-néha keltenek túlzott feltűnést.
Már tervezem, hogy késő ősszel-télen majd úgy is elmegyünk valahová négyesben, hogy ott alszunk. Karcsinak még nem mondtam, de majd itt elolvassa:) Mert nyaralni is mindig úgy megyünk, hogy vendégségben vagyunk valakinél, ami szuper, de néha jó lenne, ha csak mi lennénk.

Ilyenek a gyerekek

2010-09-29T11:37:00.002+02:00

Türelmetlen voltam, kiabáltam Julcsival, mert nem hagyott dolgozni. Aztán beláttam, hogy nem volt jogos, hiszen semmi rosszat nem csinált, csak velem szeretett volna lenni. Bocsánatot kértem tőle, elmagyaráztam, hogy tülrelmetlen vagyok, mert sok a dolgom és fáradt is vagyok. Erre ő átölelt és az mondta: "A gyerekek sosem haragszanak az anyukájukra".

És aznap Anna is mondott valamit, amit fel kellene jegyeznem, olyan szép volt, de elfelejtettem.

A mi kis családunk

2010-09-25T21:50:00.002+02:00